Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-20 / 2. szám

21 kik tudják milly kis foltokban szokott a császármadár a legvadasb téreken is megfordulni, ez egyetlen adatból is biztosan a legerősb állományra vonhatnak következtetést. Egyébkint mint minden vadnak, úgy ennek is megvannak az ö vészteljes évszakai s ellenei, mik öt természetszerű szaporodásában gátolják, sőt egyes tájakról hosszú időre kipusztítják. Midőn a téli évszak későn áll be s csak marczius második vagy április első felében adja ki mérgét, akkor egész fészekaljak elvesznek és pedig nemcsak a hideg miatt, melly ellen a°íiem olly nagy testű tojó mind a 12—18 fiát megóvni nem képes, hanem eledel hiányából, mit az anya, utána futkosó s a hidegtől elkinzott gyönge fiainak a fagyok és késő havak miatt előkeresni nem tud. — Azután legtöbb kárt teszen az együtt telelő foltokban az ónos idő , midőn a gallyakon gubbaszkodók szárnytollaira az eső ráfagy s azokat hátukhoz szinte odaragasztja. — A merev mozdulatlanságra kárhoztatott szegény állat illyenkor súlyegyent tartani nem tudván, könnyen leesik sa héják sasok és ölyvök üldözéseinek kitérni, vagy pedig a rókák, vadmacskák, és nyestek száguldozásai elől menekülni nem képes. — Végre vannak évszakok, midőn az orvadak úgy neki rontanak egy-egy vidéknek, hogy abból egyetlen télen át az egész költeléket kiirtják s magam is fájdalommal tapasztalára, hogy nem egy erdőkör, mellyben ősszel a császármadár csak úgy hemzsegett, tavaszszal egész puszta volt, s nem lehet eléggé a dúvadak minden nemének ernyedetlen s következetes irtását e részben is ajánlani, mellyek a védtelen s egyedül szaporaságára utasított szárnyasnak kétségtelenül legártalmasb ellenei. (Folytatjuk.) Egyéni nézetek fogatainkról. A milly nélkülözhetlen a velenczeinek gondolája, ép ollyan nekünk fogatunk; s nem kevesebb gondot és csint fordítunk mi ezekre, mint kivált a hajdani büszke nobilik gondoláikra forditának, s habár szekereink a gondola méla ringását nélkülözik is, de előnyük az, hogy netaláni gondjainkat vagy kellemetlen érzelmeinket erősebb mozgásukkal könnyebben eloszlatják, míg vágyaink felé gyorsabban repítenek. Kire ne gyakorolna az kellemes hatást, midőn prüsszögö s zabiáikat rágó lovak repítik tova ; midőn e lovak, mindenik a maga helyén, mintha szerepüket egymás között megosztanák, kellőleg összemüködnek. Ellenben azt hiszem mindnyájan láttuk az ellenkezőt ; midőn bár gyakran jó s tehetséges állatok bosszantólag roszúl mentek s ha okát fürkésztük , ezt rendesen a rosz és czélszerütlen befogásban találtuk. A magyar, mint állítják született katona, lovas és kocsis ; e véleményt én is osztom , azonban módosítva t. i. természeti hajlam e három szakmára bennünk talán e föld népei közt legtöbb van, hogy ezt azonban kellőleg kizsákmányoljuk, szükség azt, mi üdvös és tapasztalatilag jó, szemelőtt tartanunk s ez által hajlamainkat kiművelnünk. Valamint a hátas lovak megválasztásánál helyes tapintattal kell bírnunk, hogy \