Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-05-30 / 15. szám

235 agarak már nagyon közel járván áldozatukhoz, ez egy útjába eső rókalyukba menekült. A róka honn levén, olly igen megijedt a zajos és hirtelen látogatástól, hogy kotorékának egy másik nyílásán odébb állott ; a nyúl pedig viszont a halálos ellenségéveli találkozástól rettenvén meg, ugyanarra, merre jött volt elillant. Mielőtt vélték volna, mindketten agaraink közé kerültek, mellyek őket azonnal megfojták s halálra marczangolták. Hitetlenek a róka bőrét máig is láthatják nálam, sajnálom azonban, hogy a nyúlét el nem tettem. Lovaink még mindig tüzesek s jó erőben voltak, mintha a fáradságnak rájok semmi hatása sem lett volna ; sőt mi több, nem csak élvezetünknek eszközei voltak, de valóságos szenvedélylyel adták magukat a hajtás hevélyeinek. Láttam többet paripáink közül, melly, miután lovasát levetette volna, saját kedvéből követte a hajtást. Mindemellett, fiatal lovam némi kímélésére, átvettem egy arab lőfegyverét s arra készültem, hogy a lötávolba jövő nyúlakat lelövöm. Nagy könnyűséggel többet közülök sikerült is elejtenem, leirhatlau csodálkozására a beduinoknak, kik átalán de főleg lóháton igen rosz lövők. Csak lett volna Lefaucheux fegyverem s jól felszerelt táskám ! — így azonban a vesszös puskával lóháton igen bajos volt bánni. Ez által olly helyzetbe jutottam, hogy körülnézhettem kissé a vadászok tömegében. Néhányan úgy lerogytak lovukkal együtt, hogy ember és ló csak egy henger gő csomagot képezett, de arabjaink olly gyorsan s az iramnak olly csekély megszakításával termettek ismét a nyeregben : hogy hajlandó valék ezt is ördögségeik egyikének gondolni. A talaj, melly sürün be volt nőve zilált halfával, sok kellemetlenséget okozott ; ezenkívül az arab, ha vadat üldöz, olly hévvel s szenvedélylyel jár utána, hogy a lovaglásnak legegyszerűbb elveiről is megfeledkezik s minden óvatosságot mellőz. — Láttam, hogy néha a legsebesebb szágúldás közben, ha hajtott vadunk új irányt vett, a legnagyobb gyorsasággal fordúltak utána, a nélkül hogy ügyeltek volna, mellyik lábon jár lovuk, melly forgolódások annál veszélyesbek, mert a történhető összeütközésekkel az arab nem igen gondol. Kiséretünk még reggel útnak indulván, jóval előttünk járt s csak délutáni 4 érakor értük be azt. Az új meg új látványok, miket az arabok vakmerősége nyújtott, eléggé felesigázták kedvünket ; de legkellemesebben hatott reánk szemlélete ama nagy füstfellegnek, melly sátraink mellett emelkedett a légbe. — Kíséretünkre hasonló hatása volt ezen képnek s e hatás után reméltük, hogy a fogadtatás mindenesetre kielégítő leend. A való azonban felülmúlta várakozásainkat. De számláljuk meg elébb elejtett vadainkat, mellyek hosszú sorban a földön feküdtek. / »/ Huszonhat nyúl, egy róka, egy túzok, melly utóbbit arabjaink egyike lőtte, ki valóságos sivatag vadőr létére, lövését lopva tette — képezték Összes zsákmányunkat s ezenkivül még két nyúlat csempészett a mieink közé egy allatomoskodó beduin, mondván, hogy nem tudott sehogy a kisértetnek ellentállní s kopjájával végezte ki őket. (Nyakaik el voltak vágva.) E szegény állatok, mellyek most már lábaimnál feküdtek, eltorzítva, összemar-