Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-05-30 / 15. szám

236 czangoltan a képtelen harcz s a kegyetlen halálkín által, felébreszték részvétemet s szinte bánkódva, szomorúan tekintettem rájok. Mit méláz ön barátom, — kiáltott erre egy vidám hang — mit csodálja e hosszú fiileket ! Talán azon jelvényt keresi ön, melly egykoron egy nagy vadászból nagy szentet csinált ? Higye el nekem furcsa változás volna ez önben ! Visszafordúlván, alig láthattam személyét az ekép szólónak a hatalmas gőztől, melly egy mellette fekvő, ép a nyársról levett kövér ürünek oldalaiból dőlt előMenjünk uraim ! hangzott ismét — az első étel az asztalon van. — Legények székeket ! hogy az urak leülhessenek a földre ! Villákat ide ! — Vagy úgy ! itt csak Ádám atyánk ötágú villái vannak szokásban. — Egyébiránt czélszerüek ezek is és utazóknál főleg azért, mert kevés málhát okoznak ; de különben az éhes vadász étvágyának ép olly szolgálatot tesznek, mint bármelly más. A vadászirodalom. (Vége.) G. F. Diedrich aus dem Winkell 1805-ben irta: Handbuch für Jäger, Jagdberechtigte und Jagdliebhaber czímü munkáját, melly a régi, valamint az újabb vadásztant kimeritöleg tárgyalja s ezenfelül nagy számú érdekes természettani tapasztalatokat tartalmaz. E munka három kiadásban jelent meg, mellyek legutóbbikát Tschudi 1858-ban dolgozta át. Diedrich aus dem Winkell 1762. február 2-kán Priorauban Szászországban született s fia volt a szászországi udvari főtörvényszéki ülnök , K. G. a. d. Winkellnek. Anyja Bodenhausen családból származott. Miután a halle-i pädagogiumban s a grimma-i országos tanodában elemi tanulmányait bevégezte volna, a lipcsei egyetemre ment jogot s országtant hallgatandó.— Egyetemi tanulmányainak második évében azonban, egy lóról bukás következtében, megromlott egészsége miatt, Lipcsét odahagyni kényszerülvén, már 1781-ben, Sitzenrodeban Jorgau mellett, a vadászat s erdészet köréből szerzett gyakorlati úton ismereteket. Innét, miután a vadászapródi alkalmaztatást el nem nyerheté , az örökosztály által reá maradt schieraui lovagbirtokra vonúlt vissza, mellyet azonban 1794-ben az anhaltdessaui örökös herczegnőnek eladni kényszerült s azon igéret iránt , hogy a vadászat vagy erdészet körül nyerend később alkalmazást, mint kamarás-úrfi AnhaltDessauban szolgálatba lépett. — De minthogy ez igéret teljesülését mindig hasztalanúl várta, testvéreinek jószágaira ment lakni, hol 1812-ig tartózkodván, kézikönyvét írta s csak ezután lön felügyelője a Thungenféle, 40,000 bajor holdnál nagyobb kiterjedésű erdöbirtoknak, hol bő ismereteinek megfelelő hatásköre levén, még munkája második kiadásának kidolgozására is elegendő ideje maradt. Utódokat Winkell nem hagyott. — Egyetlen fia nem sokára születése után meghalt. G. L. Hartig 1811-ben írt egy müvet : Lehrbuch für Jäger czím alatt. E munka a vadászat minden ágaira kiterjed ; nyolczadik kiadása 1839. jelent meg.