Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-20 / 2. szám

20 akkor többé ne számoljon lövésre, még azon esetben sem, ha a helyet, hová a folt levágódott, magának még olly jól megjegyzé. A fölriasztott folt leggyakrabban föl­gallyazni , nem pedig ellábolni szokott s ha egyszer fölkapott, lehet valakinek még olly jó szeme, meresztheti azt a mint tudja, nem fog a foltból megpillantani egyet sem, mert az úgy eltűnt előtte, mintha a föld nyelte volna el. — A császármadárnak t. i. azon sajátságos természete van, hogy ha az eb, vagy a vadász közeledtekor neszt fog s fölgallyaz : olly ügyesen lapúl az ágasok közé s olly ravaszúl illeszkedik a fa­törzsnek hozzá hasonszinü kérgéhez, végre pedig olly merev mozdulatlanságban tölti el a vész idejét: hogy ritka vadászszerencséről szólhat, ki az így szétrebbented foltból egyet meg bírt pillantani. A vész elmultával, midőn t. i. a vadász fölhagyva a siker­telen kereséssel tovább megyen, a császármadár is rögtön elgallyaz s az erdő homá­lyában eltűnik. E miatt ritkán lehet a császármadarat máskép, mint síppal kapóra ke­ríteni. A csoportosulás hajlamának, melly az erdei tyúkfajokat minden kiállott vész után, egymásnak sürgős és szinte aggodalmas keresésére készti és a párosodás ösz­tönének legkevésbbé s elannyira nem tud ellentállani, hogy alkalmas időben még a nem is olly ügyesen utánzott süvöltésre is nagy készséggel előjő. Különös örömömre szolgál itt megemlítenem, hogy a Bikkben a császármadár még jó bőven található. Nem emlékszem kisebb vagy nagyobb vadászatra, mellynél császármadarat ne sejtettünk volna. Az itteni vadászok rendesen hívó síppal vannak ellátva s azalatt míg a kopó vagy a hajtó a körben mozog, azt állomásaikon gyakran sikerrel használják. Nekem is több izben akadt olly szerencsém, hogy hajtók előtt fölgallyazott császármadarat ejtheték, láttam pedig lövésen kivüli távolban egész fol­tokat. — Elképzelheti az olvasó, mennyire növeli az itteni vadászatok érdekét annak sejtelme, hogy a körben ezen kitűnő vaddal is találkozhatunk s milly éldeletet nyújt, lia a téli szak fáradalmai közt, miknek eredménye nem mindig elégíti ki vágyainkat, egy-egy nagy vaddal látjuk magunkat megjutalmazva. A lefolyt év különösen kedvező vala a császármadár szaporodására. — A Bikkben már több év óta nem láttak olly számos és olly nagy foltokat, mint a lefolyt őszi idény beálltával. — Múlt octóber elején a szentléleki erdőkörbeli Lustavöl­gyön vadászván, nekem egy mély völgytorkolat jutott állomásul. — A kopókat alig bocsáthaták el, midőn a szemközti hegyoldal felöl sajátszerű zúgást hallék több izben s folyton növekedő zajjal föltámadni. Olly nemű volt ez, mint midőn egy hirtelen föl­támadt förgeteg a nagy erdők sudarain átviharzik s ismételt rohamokban a léget tá­volról megrázkódtatja. Eleinte azt hivém, hogy tőlem távolabb valamelly megrendült partszakadék zuhant a mélységbe, vagy hogy egy levágott szálfa erőszakos estében . a tőle elválni nem akaró társak Ölelő karjait zúzta össze — de midőn a robaj vagy háromszor ismétlődött, azt magamnak a szélcsöndes tiszta időben semmikép nem tud­tam megmagyarázni. Utoljára egész közel hozzám támadt ezen förgetegszerü, az ellen­kező hegyoldal által többszörösen viszhangozott fölrobbanás s épen fejem fölött zúgott el, midőn föltekintve, egy nagy folt császármadarat pillanték meg, melly a keskeny völgyhasadékon át sokkal sebesebben elrebbent, semhogy rálőhettem volna. A 15—20 darabból állhatott foltnak a kopó előtt ismételt felkelése, melly mint mondám rend­kívüli zajjal történik, okozá az erdei mély csendnek ezen szokatlan megzavarását és

Next

/
Thumbnails
Contents