Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-05-10 / 13. szám

208 barátait méltán érdekelhették ; de átalában is az utazás a sport tág körébe s illyetén élmények közlése lapjaink programmjába tartozván : kötelességünknek tartjuk tisztelt olvasóinkat e nagy érdekű s minden könyvtár és teremasztal diszéül megjelenendő műre figyelmeztetni, mellynek előfizetési ára borítékba fűzve 18 for. díszkötésben 22 for., bolti ára magasabb leend. — A szerkesztőségünknél letett aláirási ívre június 1-jéig előfizetéseket szívesen elfogadunk. — A malay fűcsöve, mellyel mint minap említők a tigrist elejti, 6—8 lábnyi hosszú s egy növény-nem szárából vágatva ritkán vastagabb egy hüvelyknél; aveszszők, mellyeket e esőbe használ, többnyire bambusz, néha azonban más kemény fából metszvék, rendkívül vékonyak s mintegy 7—8 hüvelyk hosszak, közepükön pedig a szokott módon tollakkal ellátvák; ezenkívül a vessző hátsó vége kis gyapot csomaggal van födve, hogy az a fúvás nagyobb akadályaúl szolgáljon. Ezen vesszők hegyei lehető leghegyesebbek s egy Upas Radijah nevű mérges folyadékba mártatnak ; e méreg legfőbb alkatrészét egy igen vastag s néha 120 lábnyira felnyúló kúszó növény gyökeréből nyerik a malayok (e növény füvészeti neve Strychnus ticaté), melly nedv hagyma, borsfajok s különösen egy paprika faj (Capsicum fructicosum) nedvével vegyíttetik. Néhány illy mérges vesszővel képes a malay a tigrissel szembeszállni s azt 50—60 lépésnyiről elejteni. Fúcsöve használata perczében a vessző végén kissé megszáradt mérget megnedvesíti s ez a kilövés pillanatában megteszi áldozatán gyilkos hatását. A tigris, érezvén láthatlan ellene hatalmát, irtóztató ugrásra készül; de ereje rögtön elhagyja s fogcsikorgatva tekint megtámadtatása helyére ; pár pillanat múlva a hatalmas állat reszketni kezd egész testében, néhányszor fájdalmas ordítással veti fel fejét s a méreg irtóztató ereje testének minden részét természeti állásából kivetkőztetve megmereszti és 5—6 perez múlva az állat megszűnt élni. A méreg hatása olly romboló, hogy negyedóra alatt az egész test feketévé lesz s illy énkor a bőr sem használható többé. Még egy fegyver szerepel a malayok tigrisvadászatain, az úgynevezett Krish. Hosszú éles kés, a mellynek fogantyúja basreliefekkel födött vagy néha egy hindu istent ábrázoló kézimü. E fegyver a hinduknál ősi tisztelet tárgya, s apáról fiúra száll; és épen e becsbentartás okozta azt, hogy európai gyárakban készült illynemü fegyvereket kisérlenek meg a hollandok a hinduknak eladni, de ezeknek gyakorlott szeme többnyire megkülönbözteti az eredetit az utánzóitól. E fegyver az, melly a kétségbeejtő esetekben használtatik, de korán sem kéz bői mint vadászkéseink. A malay rendkívüli ügyességgel bír a hajításban s e tehetségét igyekszik itt is felhasználni, hogy ellenét megelőzze; a körülbelől 14 hüvelyknyi hosszú Krish hegyét hüvelyk s mutató ujja közzé fogja s izmos kezét kissé hátrahajtva, azt rögtön kiegyenesíti és ujjait fölnyitja. A Krish most fényes félkört képezve — nem hegyével s egyenesen villan előre, de mintegy függélyes tengely körül forogva s olly erővel, hogy markolatáig merül a tigris testébe. — Azonban e sebzés ritkán elégséges a tigrist rögtön megölni s bármelly hosszú legyen is a Krish, a vad képes még egy ugrást tenni ; de ez erőmegfeszités életébe kerül s az állat a vadász lábai előtt vonaglik ; néha azonban még küzd és sebez is. A Krish dobásában olly rendkivüli ügyességgel birnak a malayok, hogy ritka eset az, mellyben e fegyver czélját nem találná, vagy markolatával érné a tigrist ; de ekkor a vadász, ha egyébként nincs fegyverezve, elveszett s csak néha sikerül életét rendkivüli ügyességgel és bátorsággal megmenteni. Különös azon vallásosnak nevezhető tisztelet, mellyel hindu falvak némelly tigris iránt viseltetnek.—Ha ugyanis e rémületes állatok közül több jő össze bizonyos vidéken, halálos harezot vívnak, mellyben a győzőn kivül más életben nem marad,