Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-05-10 / 13. szám

209 vagy a csatatért neki átengedni kényszerül, mi azonban ritkán történik. Az illy gyözö tigriseket a hinduk mintegy védöjökül tekintik s naponkint megölt házi állatok hulláival táplálják, mellyeket bizonyos helyre tesznek ki, hol a tigris szokott részletét fölemészti. Az illy állatok minden egyéb ragadozó társukat elűzik a vidékről s az illető helységnek aránylag hasznot hajtanak, miután szokott részletükön kivül más háziállatot ritkán emésztenek föl ; üly, félig szelíd tigrist a benszülöttek „Masian"-nak neveznek s legkevésbé sem merik megsérteni, miután azokat, őseik gyanánt tisztelik. A lélekvándorlás tana szerint, tudniillik azt vélik : miszerint őseik nagy érdemeinél fogva a „Duwan- "tói arra méltattak, hogy utódaikat tigris alakjában védelmezzék. Több utazó állítása után e tigrisek a falu lakosai iránt a legnagyobb kímélettel viseltetnek. B. Géza. — Őslényi csontváz. B. Jósika Miklós — a „Magyar Sajtóba" Brüsszelből írt nagy érdekű politikai levelei egyikében természettudományi tárgyakról is emlékezik s egy óriási jávor (cervus giganteus) teljes csontvázáról ír , mellyet nem rég a drezdai muzeum nyert ajándékba. Illy egészen ép példány még eddig nem létezett. Hogy az olvasónak fogalma legyen e földünkön már nem létező szarvas óriási mérvéről, legyen elég annyit mondani, hogy az agancsok közti táv nem kevesebb 13 lábnyinál s hogy e lapátok egyikében egy ember hosszant fekhetik. Ezen állat aligha magát a mammutbot meg nem haladta nagyságban. — Hogy ez már a „Niebelungen énekben" említve volt tudjuk, tehát azt is, hogy ezen óriási állat a történelmi korban létezett. Különösen Trier vidékén a hagyomány ezt erősíti. Továbbá — írja a tisztelt tudósító — néhány év előtt Belgiumban, egy kőbányában munkaközben valami üregecskére bukkantak s abban tökéletesen ép pteleodaktilust, a hitregék sárkányának mintaképét fedezték föl. A munkások képzelő tehetsége még valami nyomát az életnek is fel akarta benne találni. Természetesen ez tévedés volt; de ezen állat felfedezése némi diadalt nyújtott a tudománynak, mert egygyel többször bebizonyította, minő biztos vezető a valódi tudomány nem charlatánok kezei közt s mennyire el tudták az olly emberek mint Humboldt és Arago az őslényi állatoknak még külalakját is találni. Azon tudós, kihez az állat vitetett, első tekintetre ráismert s hogy nem tévedt, ezt a felfedezett állathoz mindenben hasonló rajzzal bizonyította be. f— Boilibonnel levele april 16-áról a „Journal des Chasseurs" szerkesztőihez. — „Épen most érkezem Algírból ; köszönet önök szíves barátságáért (érti a tiszteletdíjat), mindent elkövettem, hogy erre érdemessé váljak s ha igyekezetemet nem követte siker, ennek csupán az idei rendkívül száraz tél az oka. — A magaslatok nem levén hóval fedettek, a nagy ragadozó vadak nem jöttek onnan le. — Pedig páratlan átalkodottsággal vadásztam ; három egész hónapot folyvást az erdőben Isten szabad ege alatt töltöttem s valódi vadember módjára éltem, minden áldott éjen lesen állva, daczolva minden íáradsággal és veszéllyel s nem gondolva egyébre, mint hogy oroszlánnyal vagy párducczal találkozhassam s dicsőén halhassak meg. De czélt nem értem s nagyon szerencsétlennek érzeném magam, ha a legközelebbi vadászidény reménye nem tartana fenn — stb." — E remény megértésére szükséges tudni azt, hogy Bombonnel múlt évben hirtelen meghalt felesége elvesztése miatt vigasztalhatlan. — Merény'ct ló ellen történt minap Angliában. — A newmarketi két ezer guinea díj egyik kedvenczének Kettledrunmak istállójába akartak éjjel behatolni az ellene fogadók, hogy elpusztítsák vagy megrontsák e lovat — s az istálló falából ki is szedtek már annyi követ, hogy a támadt lyukon egy fiú bebújhatott volna ; de még jókor észrevették a csínt s a tettesek elillantak.