Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-20 / 2. szám

18 deget. — Sültje mint különös tiszta illatos és zamatos izü, kétségtelenül minden többi szárnyasoké fölött áll. Dürgése marcziusban történik; egy kakas több tojót lát el; a kakas hívására, melly dallamos s hosszú vékony füttyeivel, a tavaszi szellő leglágyabb síivöltéseként tölti el a vadont, előjő a tojó , de ennek még gyöngédebb, majdnem hangos sziszegéshez hasonló csábítására még szaporábban előtör a szerelem hevétől berzenkedő hím. Ott, hol az aljerdő legsűrűbb, többnyire sarjas mogyorófabokrok tövében, száraz kóróból és avarból fészket rak a tojó s 12—18 fakó pettyes tojását 24 nap alatt kikülti, ha a róka, vadmacska, nyest vagy menyét azokat a szegény anyával együtt föl nem falja. A fiókok, tüstént a mint a burokból kibújnak, anyjok után futkosnak, ez pedig a fészket a tojáshéjakkal együtt azonnal gondosan bekaparja, hogy számos elleneivel nyomot tévesztessen. Elejtése történhetik lesjárás, meglopás, cserkészet és hívás útján. A császármadárnak azon szokásánál fogva, hogy bármilly időszak szép napján, főkép estenden, a szállásához közel eső nyílások, kopott utak, vagy erdőszéli tisztásokra foltonként tér s ott bogyónemüt, bogarat s egyéb eledelt ide s oda futkosva és egymást hívogatva szedeget : ha a vadász előtt — mit föl kell tennünk — illy helyek ismeretesek sa lest állás hoz elég türelme van, jó rejtekből s lehető vigyázattal, különösen eső után, könnyen tarthat aggatékra számot. Meglopni e vadat télen s nagy hóesés után lehet, midőn a császármadár a zúzmarás förgetegek és szeles havazások elöl, legörömestebben vonúl a sürün benőtt erdővölgyekbe, s azután ha a téli nap bágyadt sugarai a téli felhőzet sürü ködén nagy nehezen áttörtek, a bokrok legfelsőbb gallyain gubbaszkodva sütkérezik. — A szél lecsillapúltával minden födözetet, különösen pedig az ellenszelet gondosan fölhasználva, az ovatos vadász szintén hozzáférhet. Engedelmes vizslával meg lehet kisérleni a'cserkészetet is. Kora tavaszszal és napos déli időben az eb a hegydülök verő oldalán, a napsütötte tisztás ligetekre és gyér sarjadékkal benőtt lápákra *) vezetendő. Késő ősszel épen ellenkezőleg a nedves és borús időszak választandó, valamint télen azt ajánlják a tapasztalt vadászok, hogy az újhold negyedében, midőn t. i. az idő meglágyulni szokott, kell a vizslát a legsűrűbb cseretekbe s három négy éves jól benőtt vágásokba és erdőaljakba bocsátani. — Vizslával egyébként akkor számíthat a vadász biztos sikerre, midőn vizslája egy foltra bukkan s azt megállja. A foltot szétröpitvén, ép onnét honnan az fölkelt, jó rejtekből kis vártatva fújja meg a sipját. A hívásra okvetlenül előtör egy kettő s lövésre jővén, ugyanezen csellel élhet mindaddig, míg és a hányszor a foltot szétrebbentheti, mi természetesen csak akkor történhetik, ha a helyet, hová az időnként levágódott, magának jól megjegyzé s vizsláját röviden bocsátva, hozzá lehető óvatossággal közeledik. Én azonban saját tapasztalásom után a fönebbi módok egyikét sem ajálhatom. A lesállás és meglopás nem iirvadásznak való s azokat leginkább csak olly vadászok *) Verő és 1 á p a tisztán borsodi tájszavak. Verő melléknév délit, lápa pedig erdei kisebb sikot jelent s itt általánosan használtatik.