Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-05-10 / 13. szám

206 Az igaz, hogy csak tíz év előtt lépett volna életbe egy valóságos magyar erdészeti egylet, nem kellene most a müszótárról gondoskodnunk, hanem lenne már, és lenne magyar erdészeti szakirodalmunk, mert a szükség hozta volna azt magával. A mi az egylet eddigi működését illeti, nem lehet tagadni, hogy csak jó akaratja volt, de kevés történt s az egész egylet némellyek részéről inkább nyugdíj intézetnek tekintetett. Az egyleti lap szerkesztésével egy időben Schwarz selmeczi tanár úr bizatott meg, de nem akarván azt elfogadni, a mostani titkár úr kezébe jutott, ki sajnosan kereseti módot űzött belőle, hogy velünk a gyűlések tárgyalásait közölje. Annak idejében Vagner Károly úr ésDivald Adolf ügybarátinkat kérendjük fel, hogy az egylet füzetei szerkesztését legyenek szivesek magokra vállalni, mi által csekély pénzforrásainkból annál inkább nyomtatásra s jó szakmüvek dijaztatására költhessünk, mert az utóbbi nagy serkentés lessz arra, hogy mihamarább eredeti s fordított szaktudományok birtokába jussunk. Szerény véleményem pedig az volna, hogy addig is , míg a magyar erdészeti egylet magyarrá válik, fogjunk kezet az országos magyar gazdasági egylettel s becses lapjában az erdészetre vonatkozó közléseket tudassuk a közönséggel, mert számtalan gazdatiszt létezik magyar hazánkban, kik egyszersnfind az erdő kezelésével megbízvák, de a német nyelv tökéletes birtokában nem mindig lévén, szívesen fogadnák az ebbeli közléseket. Különben magam is e nézetben vagyok, hogy a magyar erdészegylet nem egyesülhet az országos magyar gazdasági egylettel, mit D. A. lír a „Vadász- és Versenylap" 11-dik számában igen alaposan megfejtett. A Vadász- és Versenylap 8-dik számában D. A. úr igen helyesen jegyzi meg, hogy az országos magyar gazdasági egyesület idő előtt tűzte ki a jutalmakat, vagy is pályakérdéseket s az első nagyon átalánosan van tartva, a mit D. A. úr igenkimeritöleg meg is mutatott ; én tehát csak annyit vagyok bátor az országos magyar gazdasági egyletnek figyelmébe ajánlani, mint már felebb is mondám : műszótár nélkül bajos illyen nagy munkába vágni, és az egyik jutalom fordíttassék inkább a műszótár költségei fedezésére. A nevezett lap 10-dik számában D. A. úr által leplezetlenül elősorolt munkálkodása ernyedetlenségét a mostani magyar erdészeti egyletnek, hazai érdészetünk terén nem lehet ugyan tagadni *) : hanem más részről azt is be kell vallanunk, hogy sok jó akarat volt benne**) s inkább mi vagyunk a hibásak, hogy eddig valóságos magyar egyletünk nincs ***). Máskép állanak a viszonyok már most is, mint csak 10 év előtt ; akkor nehezen szerezhettünk volna annyi magyar ajkú erdészt össze, kik az egyletet életbeléptetve, azt (ha csak tetemes pénz hozzájárulásával a kevés tagok részéről nem) fentarthatták volna. Ma azonban, mióta országnagyjaink is inkább benn*) Megvalljuk, e tételt nem értjük, ha csak az „ernyedetlenség" nem tollhiba az „eredménytelenség" helyett. S z e r k. **) Talán igen az átalános ügy érdekéhen; ámde ezt — kivált miután annak a „sok jó akaratnak" alig van látszatja — egészen felemészti a nemzetiségi tekintetben tett vétkes mulasztás. S z e r k. ***) Csak az óhajtandó , hogy mához egy évre e hibával már ne vádolhassuk magunkat. S z e r k.