Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-05-10 / 13. szám

202 Nem lett volna tanácsos az akkori időkben bármell}' vadásznak is más kifejezésekkel élni, mint azokkal, mellyek ez osztálynál szokásban voltak. Ugyanezen szerzőtől bírunk még egy, Der wohlredende Jäger" czímü vadászmüszótárt is, (Regensburg 1763.) és ezenkívül Tänzer és Flemming is közlöttekmár előbb, illető müveikben, vadászati műszavakat, J. G. Groszkopf pedig 1759-ben adta ki erdészeti s vadászati lexikonát, melly okból Heppe, munkája megjelenését azzal indokolja : hogy déli Németországban az eredeti mükifejezésektöl sok eltérést tapasztalt s ezeket vélte szükségesnek összejegyezni, melly eltérések azonban inkább tájszavakra s tulajdonnevekre, semmint mükifejezésekre vonatkoznak. *) Azon könyvek sorát, mellyekben a vadászat és gazdászat tanai egyesítve adatnak elő, J. J. Büchting munkája „Kurzer Entwurf der Jägerei, oder kurze und gründliche Anweisung zu denjenigen Kenntnissen, die 'einem forst- und jagdgerechten Jäger zu wissen nöthig sind (Halle 1756.) zárja be, melly munkának, leginkább erdészeti szempontból, Büchting erélyes fellépése a megrögzött babona ellen, azon haladás, melly a vadászati állatisme terén neki köszönhető s átalán tudományos taglalása a benne felvett tárgyaknak, történelmi értéket biztosít. A vadászatról szóló szakasz legnagyobb részét egyébiránt ebben is a vezetékebek nevelésének s idomításának, valamint a kerített téreni vadászat körüli eljárásnak leírása veszi igénybe. Az eddig előszámlált iratok lényegesebb részeinek összeállítása, tekintettel a természettudományok előhaladt voltára, J. C. Heppe : „Die Jagdlust

u czímü müvében (Nürnberg 1783.) foglaltatik, mellynek első része tartalmát a természetrajz és szőrmés vadakrai vadászat, a másodikét a szárnyasok vadászata, a harmadikét a sólymászat, halászat és erdészet leírása képezi. Heppét, ki az életbölcselem, természettudományok s gazdászat tanulmányozásával foglalkozván, sem vadász, sem erdész nem volt, e tekintetben csupán a tapintatos összeállításnak s az igaztalan és felesleges kiküszöbölésének érdeme illeti. A múlt század közepére esnek még végre a Reidingerféle rézmetszetek. Ezen, az akkori vadállományok állapotához képest elég gazdag gyűjtemény, a fővad ábrázolásában máig is még felülmúlhatlan, s a benne foglalt képek, mellyek a kelepczézést, a hajtó vadászat különféle jeleneteit, a sólymászatot stb. (külön füzetekben) állítják szemeink elé, az egésznek, mint tanmünek is állandó értékéről kezeskednek. A hétesztendős háború kezdetével indúltak romlásnak a németországi vadasterek is ; eleinte északi és közép Németországban, míg innét e hanyatlás lassanként délfelé terjedt s annyira elharapózott, hogy csupán Würtembergben maradtak meg *) A később megjelent vadászmüszótárak közül megemlítendők még : Onomatologia forestalis — piscatoria—venatoria. C. Ottótól. Frankfurt és Lipcse 1772. Oettelt : Handbuch für praktische Forst und Jagdkunde. Lipcse 1796. Bose : Neues allgemeines praktisches Wörterbuch der Jagdwissenschaft. Lipcse 1808. Behlen : Die Jagdkunst- oder Waidmannssprache. 1826. Hartig : Anleitung zur Forst und Waidmannssprache ; 2-dik kiadás , Stuttgart 1828. Behlen : Real- und Verbal-Lexicon der Forst und Jagdwissenschaft ; Frankfurt 1839.