Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-04-30 / 12. szám

183 Végre látván, hogy biztos lövésre alkalmam nem nyílik, szerencse kísérletre szántam el magam — s bevárván míg a zöldes villogás ismét felém fordul, éleset füttyenték, mi természetesen magára vonta a tigris figyelmét, mert fejét felveté s bőszülten morgott, mialatt tüzgolyószerü szemeit egyenesen felém szögezé. Itt volta várt alkalom : határozottan tüzelésre fogtam fegyverem s a két izzó parázs közé czélozva, mind a két ravaszt majdnem egyszerre nyomtam el. —A kettős lövést rekedt ordítás követte, mellyet a távoli bérezek viszhangoztak ; fölöttem valami sötét tömb surrant el s mindjárt erre a mögöttem lévő bokorban ágak törését és reclBgését halIám , hangos vonítással és sajátszerű szaggatott bömböléssel, mit annak tanúságáúl vettem, hogy a tigris keményen van sebezve. Második fegyveremet ragadtam fel, pisztolyaimat övembe dugtam ugy, hogy kezem ügyében legyenek s a hely felé, hol a tigrist lenni véltem fordúlván, Chineahra és Googooloora kiálték, nehogy elhagyják helyüket, jól tudván milly iszonyú veszedelmes a sebzett tigris bármikor, különösen éjjel, midőn ő lát s az ember nem. — Golyóimtól találtan, rejthelyemet egyenesen átugrania kellett, mert a hátam mögötti bokorban hallottam fészkelődni, fogait csikorgatni s nyögve bömbölni. Minduntalan fel-fel kerekedni hittem őt s hangos hortyogáshoz hasonló erős léhlzetéröl Ítélve úgy tetszett, mintha közvetlen mellettem volna. Minden eshetőségre készen meg sem mocczantam, ügyelvén a legkisebb mozgásra ; de az éj olly sötét volt, hogy saját kezemet alig láthattam. Chineah párszor jelt adott, de nem mertem rá válaszolni, nehogy a feldühült vad figyelmét rejthelyemre vonjam. Hevélyes és aggodalmasan hosszú időköz után végre haliám, mint léhlzik hosszút és nagyot a sebzett tigris, mint kapkod lég után s mint nyeli el elfúló nyögéseit ; ezt nehéz zuhanás követte s ezt ismét új küzdelem, új fuldoklás, egy végső felorditás — aztán minden elcsöndesült. Tudtam, hogy a tigrisnek vége, de nagyobb biztosság kedveért vártam még egy darabig, aztán meggy új tám mindig velem hordott kézi lámpámat s fegyverrel kezemben kijöttem a veremből, körültekintém a tinót, mellynek hátsó része félig fel volt emésztve s aztán a kérdéses bokrot vizsgáltam meg, hol — rejthelyem mögött tizenöt lépésnyire a tigrist dermedten elterülve találtam. — Lehívtam ekkor Chineaht és Googooloot, kik szövétneket gyújtván, ennek világánál kitűnt, hogy mind a két golyó halálosan talált ; az egyik homlokközépen , a másik a szügybe hatolt s a tüdőt járta keresztül ; a tigris szája véres tajtékkal s körüle a föld vérrel volt elborítva. — Gyönyörű állat volt, bár nem olly nagy, minőnek lábnyomai után hittem. Tüzet gyújtottunk ezután, köpenyeinkbe burkolództunk s forró punchot ittunk és szivarra gyújtánk, melly soha sem tetszett olly illatosnak, mint e csípősen hűs éjszakán. — Egy idő múlva a szemközti hegyek csúcsain a feljövő hold világa kezdett derengeni, feljött a hold s megvilágosodott a táj. A tigris jobb lábának karmáról a középkörmöt levágván, összeszedtünk málháinkat s Googooloot a hely szinén őrül hagyva, én és Chineah vállra vetett fegyverekkel megindúltunk hazafelé s ép akkor értünk a bungalowhoz, midőn keleten gyönge szürkület hirdeté a felkelő napot. — Miután a „gooroot" néhány emberrel a tigris bőrének lefejtésére küldém, lefeküdtem