Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-04-20 / 11. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Szombat, április 20. 11. ez. Ötödik évfolyam 1861. A Neilgherry hegyek közt. (Irta angolul az „Old Shekarry.") ANeilgherry hegyek! Hány szívdobogtató esemény kedves emléke van e névvel összekötve ! hány nap dicső sportját idézi ez fel a múltból ! hány kedves barátom arczát tünteti ez elém, kivel majd a tigrist támadtuk meg sűrűjében, miután az erdők ösvénytelen rengetegében hatalmas elefánt hátán nyomoztuk ki őt, majd az ovatos vadkecskét üldöztük szikláról sziklára, járván szédítő meredélyek sikamlós szirtéin, honnan a perez hevélye nélkül az ember fia lepillantani is alig mer. Sok kéz, mellyet akkor barátilag szoriték, hidegült meg azóta; sok ismert és kedvelt hang hallgatott el örökre. — Az, kivel gyakran barangoltam be a vadont, kivel nem egyszer néztünk a reánk agyarkodó vadkan szemébe : oldalam mellett halálra sebzetten bukott le lováról ama borús reggelen, melly a „hatszáz angol lovas rohamáról" örökké híres lesz a harezok évkönyveiben. A múltak emléke gyakran szomorú tisztaságában merül fel előttem és szívem visszavágyik azon országba, hol éltem legboldogabb éveit töltöttem — és ho sóvárgás fog el újra látni a helyeket, mellyeknek képe eltörülhetlen erős szinekkel áll előttem, bár tudom, hogy víg bajtársaim nincsenek többé s helyeiket mások foglalták el. Kinek ne volna egy-egy verőfényes emléke ama boldogabb elmúlt napokból, mellyekre örömmel tekintünk vissza? A katona a forró csatanapok jeleneteit emlegeti ; a tengerész a bőszült hullámok viharjátékát ; az utas a bejárt országokat ; az enyésző nemzedék derék öregura a régi jobb időket; a rókavadász a jeles futamokat 11