Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-04-20 / 11. szám

164 és paripáit : a vadásznak, ki a Neilgherry hegyek közt lakott s a rengeteg leghatalmasb vadával küzdött — éber és éjjeli álmaiban Wynaad sötét mély erdeje jelen meg. Ki még őserdőben nem járt soba, annak csak igen gyönge fogalma lehet ama titkosszerü benyomásról, mellyet a világosság hiánya s a homály belterjes mélysége a lélekre gyakorol. A megtöretlen csend s a teljes nesztelenség, melly e lombsátrak alatt uralg, a magányosságnak olly szomorító különös érzését kelti fel a szívben, melly a kedélyre nyomasztólag sulyosúl s még a legbátrabb lelket is aggasztó érzelem lepi el, mellynek okát adni nem bírja, midőn először lép a rengetegbe, hol az emberi szót sajátszerű viszhang megdöbbentően veri vissza s még az eb is közel simúl urához, félelmében nehogy magára hagyassék. A magány szó elégtelen a teljes elhagyottság kifejezésére, melly e tájakat átlengi ; a vadásznak azonban , ki az ottani erdőségek mélyeiben a tanyázást már megszokta , e vadon olly hazaként tűnik fel, mellyet semmi másért nem cserélne fel — s midőn ennek végtelenségében bolyong , semmi más társsal mint csendes hü ebével, semmi más kalauzzal mint egy zsebbeli iránytűvel s bizonyos rengetegi jelekkel, mely lyeket városok lakói meg nem értenek — olly érzés fogja el keblét, mellyet csak az ismerhet, ki az erdei élet varázsát s tiszta élményeit maga is élvezé. Reá nézve ez saját bájjal bír; távol a társadalomtól, nem törődik a világ vásári zajával, hanem a természetet tanulmányozza legnagyobbszerü alakjában s fertőzetlen szépségében, míg lelkében forr az egymást felváltó eszmék hü társasága. A gondolkodás és szemlélődés élessége eként egyre növekedik, más részt a folytonos mozgás és mértékletes életmód testének erejét edzi, annyira hogy sok napon át képes elbarangolni az utatlan utakon s az akarat ama hajthatlanságával, melly czélja elérésére szükséges. Az érzékek kifejtését semmi sem mozdítja úgy elő, mint azoknak a rengetegbeni folyvást és változatos használata. A látás élessége, szakadatlan vigyázat és ovatosság, minden legkisebb jel figyelembe vétele s az erről vonható következtetés : ezek itt az őserdőkben szerezhetők meg , bol a vadásznak a legcsekélyebb változás is feltűnik s a hallást a leghalkabb nesz sem kerüli el. A vadásznak az üldözött vad szokásai s életmódja teljes ismeretével bírnia — és tudnia kell, milly ovatos a vad, menynyire figyel a szokatlan zajra, a nyomokra, a légben hagyott szimatra. Az erdők vándora tökéletesen függetlennek, semmi illedékszabály által nem korlátoltnak érzi magát a vadonban s ezen érzés kedvező ellentétben áll a társadalmi élet mesterkélt szabályaival. Ki ezt tapasztalá, nem örömest tér vissza a polgárisúlt élet feszébe s még sok sok év múltán is eszébe jutnak egyes jelenetek, ha patakcsörgést vagy lombok közt rezgő szellőt hall — s azt vallja , hogy nincs a világon szebb zene az erdők titkos vad hangjainál. Habár minden erdő homályos, különböző még is mindenikben az árny és világosság változata, változatosabb azonban talán egy sincs, mint a Neilgherri hegyek erdősége, hol a magas tollszerü bambusz gyönyörű ellentéte a szálas téhelyfának, hol a fekete ében s az őserdő egyéb óriás fáinak sötét tömegéből egyszerre zöld vigályos helyekre, mohlepte szirtekhez s zuhogó bérezi patakokhoz érünk. A talajt mindenütt tört ágak és hullott lombok vastag rétegei fedik , a fák tövéből pedig új hajtások zol-