Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-04-10 / 10. szám

150 illő tiszteletet, előmozdítást, az erdőgazdáknak pedig az erdészet magas jelentőségének megfelelő állást fognak szerezhetni. — Ezen urak, ha nem csalódom, csupa idegenek voltak, kiknek legkissebb gondjuk is nagyobb volt az erdészeti magyar irodalom és a magyar erdészet megalapításának gondjánál. — Ez már azon heves vitából is kitűnik, melly köztök aziránt keletkezett : váljon nem volna e jobb , előlegesen csak a csehországi német erdészeti egylethez csatlakozni s így a tért egy magyarországi egylet sikeres megalapíthatására kiegyengetni. Végül is abban állapodtak meg, hogy szerencséjüket megkísértik és az e czélhoz nyert helytartósági engedély folytán meghívták a magyarországi erdőgazdákat és erdőbirtokosokat egy Esztergámban tartandó tanácskozmányra. Az ott ennek következtében 1851. jun. 30-kán megjelent 61 erdész a magyar erdészeti egyletet megalakultnak nyilatkoztatta és tüstént az illető alapszabályok szerkesztéséhez fogott. Ezen alapszabályokból kitűnik ugyan, hogy az egylet minden esetre dicséretes feladatának ismeri, honunkban az erdőmívelést, ide értve a mezei fatenyésztést is, időszakonkénti gyűlések, tudományos közlések terjesztése és minden egyéb tőle telhető úton módon előmozdítani és tökéletesbiteni. — Az erdészeti magyar irodalom és a magyar erdészet megalkotása szándékának azonban e szabályokban még csak nyomára sem akadunk, és ha csak még tovább is nem akarjuk magunkat az egylet bitorlott „magyar" nevével ámítani, úgy meg kell vallanunk, hogy illyesmit tőle jogosan nem is várhattunk. Mert tekintsük csak közelebbrül az elemeket, mellyekbül e gyűlés állott s akadni fogunk közöttök igen jó hangzású nevekre, első rangú erdészeti képességekre : de mi haszna, ha a tagok legnagyobb része idegenekből állott, mellyek legtávolabbi érdekében sem állt az általunk olly forrón óhajtott czél előmozdítása. Az így megalakult egylet azonban átlátta azt, hogy czéljai kivitelére, mellyek ismételjük — igen dicséretesek, de reánk nézve egyátalában ki nem elégitők valának—a magyar erdőbirtokosok anyagi segélyzését nem fogja nélkülözhetni, a miért is magát „magyarnak" nevezte el s azonkívül is dobott hébekorba a nemzet elébe egyegy konczot, hogy azon rágódjék — s hogy avval a netalán ébredezöket is elcsititsa, mélyebb álomba szenderitse ; hogy egy szóval — tisztelet, becsület, de igazság is — a kakuktojás saját fészkünkben a magunk kárára kiköltessék.—A magunk kárára mondom, mert ezen egylet ravasz elnevezése és egy pár alább megemlítendő fogásai által, egy valóságos magyar erdészeti egylet megalakulását : a magyar erdészeti irodalom és a magyar erdészet megalkotását mindeddig tetemesen hátráltatta. Egyebek közt arról is volt szó , hogy a német nyelven közrebocsátott egyleti közleményeket, magyar fordításban is kiadják. E czélból aláírási felszólítások is intéztettek az erdőbirtokosokhoz és az egyleti tagokhoz ; de miután e felszólítások folytán , mellyek rettentő, és így természetesen hatástalan magyarságukkal ijesztgették el a legjobb szándékú előfizetőket is, azok száma 1853-ki nov. 22-kén még csak, — vagy inkább mégis — 89-re rúgott, az egylet ez ügyet elejtendőnek vélte ; nagylelkűen feljogosítván a „Gazdasági Lapok" szerkesztőségét, hogy a német közleményekből , a kedve szerinti czikkeket vegye át saját becses lapjába.