Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861
1861-03-30 / 9. szám
I 132 zetik s összeszedik a kapható legszebbeket ; söt az angolok által adott áraknál nagyobbakat ajánlanak, mint erre nem egy eset van. A császár phaetonja történetesen közel állt a gyalogúthoz, mellyen mi haladtunk s felhasználtuk az alkalmat szemügyre venni ennek egész ensemble-ját. Jobb készülékü s jobban összeállított jármüvet soha sem láttunk ; a lovak oly Ízletesen voltak összefogva, hogy ezt a mi Four-in-hand Club-unk bármely tagja mintáúl vehetné — s annak volt bizonysága, hogy éles sáemü tulajdonosa nem feledte el ama napokat, midőn negyedik Vilmos király falkájával vadászott s egy Chesterfield fogata vitte őket a találkozóra. Egy pár Vermont (amerikai) világos pej , egy Lade vagy Sefton választékosságával befogva, rágta a zablát és várt császári urára, ki gyalog sétált a tó partján sürgőforgó tarka tömeg közt. Midőn aztán megérkezvén kezébe fogta a gyeplőt, e lovak lapoczkáinak szabad játékát s hátsó tagjaik erőteljes mozgását látni elég volt arra, hogy egy lókedvelő ereiben a vér fokozva lüktessen. A császárnak öt pár illy amerikai lova van, valamennyi 15 m. 1' között s mindegyik fogat 2 p. 40 mp. alatt végzi a mértföldet. Istállójukban tekintve meg ezeket, meglepett szépségük ; farkukat ép oly szépen hordják mint nyakukat, mi egy angol ügetöben ritkán található fel. Albion leányai emlékezhetlen idők óta elfogadták s követik a francziák ruházkodási divatját ; cserében ismét az ö deli gavallérjaik az angol fogatokat veszik mintáúl — s ezekből annyit okúltak, hogy sokban már már utóiérték, süt némelyekben el is hagyták az angolokat. Mig az angol habozik, valljon megadja-e Mr A- vagy Mr B-nek a kért 3000 fontot azért a harczi lóért : a francia előveszi tárczáját, kifizeti a kért árat s száz és száz ló megy igy ki Angliából. A franczia császár kedvencz paripájaért, mellyet 1855-ki látogatásakor tizenöt más pompás lóval vett az angol földön, magas helyen vonakodtak megadni az árat, mellyet a franczia felség rögtön megadott ; e ló harmadéve a Milano melletti szélhordta porban öt órát állván, gyuladást kapott és kimúlt. Rekeszét most Buckingham, egy 16 m. l l/ ü nagy sárga foglalja el. E roppant erős telivér hordozta a császárt a magentai ütközet egész folyama alatt. Ugyanazon istállóban még kilencz más — csupa kitűnő és hatalmas ló állott. Ezeknek egyike, Ajax, sajátságos állat ; lényeges tömörsége miatt kicsinek látszik, mig ha melléje megy az ember, látja hogy ez is tizenhat markos. A császár a solferinói ütközet alkalmával reggeli hat órától este nyolez óráig ült rajta s következő hajnali ^íárom órakor Ajax már ismét nyergelve állott, szerencséjére azonban nem volt rá többé szükség. Öt-öt rekesz áll egy sorban ; a takarmánytárba az átelleni ajtó nyílik s a csatornákon vezetett víz ama négy kő-oszlopból ömlik elő, mellyek a fölepet tartják. E fölep s a padlat gyönyörű munka ; a faragványok mozaikszerűek. És nem csupán ezen istállóban látható e választékosság; az építészéről nevezett „Cour Visconti"-ban nyolezvannégy ló áll s mindegyiknek széles hosszú padlata hasonló faragványokból van kirakva ; hol pedig a lovak sorban rekesz nélkül állanak, ott az elkülönző aczéllánczok olly fényesek, mintha csak épen most kerültek volna ki a készítő műves kezéből. Illyen a hack-istálló, mellyben a császár hadsegédei számára tizennégy derék paripa áll. Vízvezető csatornák ezen -r- valamint minden más istállóba is nyílnak. Az
