Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-03-30 / 9. szám

133 ablakok nagyok s egy felső szárnyuk szellőzés végett forgón jár. A mosó teremben nagy vízmedencze áll. Minden ló végzett munka után megmosatik ; jobbról balról egy egy legény áll melléje s nyakán kezdve a dörzsölést, ezt lábain végzi ; a ló ekkép tiz perez alatt egészen száraz, lefekhetik s félóra múlva ehetik. A legközelebbi istállóban negyven hámos ló áll, négyes fogatokra osztva s bár ez is mind kifogástalan jeles állat, de bámulatunkat leginkább a szomszéd istálló vonta magára, ünnepélyes alkalmakra használt húsz darab Cleveland pej ével. Mellé­jük menve, kalauzunk mosolyogva mondá: „tegye ön állát e ló lapoczkájára !" Ter­mészetesen , nem lehetett, nem értük fel. Magasságuk jó tizennyolez marok ; mély szügyü, magas marú, értelmes tekintetű állatok, okos szemeikkel reánk nézve, mintha csak almát kérnének. Lépésük olly nagy, hogy államhintóba fogva egy óra alatt hét (ang.) mértföldet fenséges nyugalommal elügetnek. Megnéztük a kocsiszíneket is. Az elsőben hat gazdagon aranyzott és ékített ün­nepély-hintó állt, a másodikban ismét hat, közönséges használatra való. A császár diszhintaja, mellyben Viktória királynőt, Albert herczeget s a Princess Royalt vitte 1855-ben a Tuileriáktól a vasúti pályafőíg — rendkívül szép. A hintó, mellyet ő fel­sége majd egykor megkoronáztatása alkalmával használand, nagy terjedelmű s nyol­czas fogatra való. Ugyanazon színben állott a császári herczegnek ajándékozott kis hintó s a császárné szánja is, mellyen őt a boulogne erdei tó jegén szokták húzni. Valamennyi hintó, szerszám és ékitmény Párisban készült s e város kézműve­seinek valóban becsületükre válik. A három szerszámtár s a tisztogatási szoba egyen­lőn csinos és ízletes ; a díszszerszámok üveges szekrényekben függenek s a zabiák a franczia szíjak erős szolgálatait tanúsítják. A Tuileriák és a Louvre istállóiban két­száznyolczvan egyén van alkalmazva, kik ha nem is mind olly tökéletes lóvalbánó emberek mint az angolok, a hiányt azzal pótolják, hogy mindig józanok, szófogadók és soha véleményt nem mondanak. S valóban ha szigorú fegyelem nem állna fenn, könnyen hiba támadhatna a százkilenczven kocsi" és háromszázharmincz ló kezelése körül. Az egész intézetet Fleury tábornok mesterkeze igazgatja, kinek eszméit ügye­sen hajtja végre a két premiers piqueurs commandants, Mr Henry s az Angliában is eléggé ismert Mr Gamble. Ez utóbbbi mindenütt ott volt császári urával békében és háborúban ; egy pillantásra meglátja, ha valamelly szij vagy csat nincs helyén s ép olly tökéletes lovas mint kocsis. A császár phaetonlovai a Tuileriák istállóiban állanak, a császárné paripái pedig s a tartalék hámoslovak a Rue Montaigneben, hol száz lónál soha sincs kevesebb. О fel­ségeiknek Angliában mulatása alkalmával Napoleon császár ezer guineat ajánlott egy olly a császárné számára való lóért, melly minden tekintetben tökéletes legyen, — illy ló azonban nem volt található. Pedig olly lovakat vásárolt akkor össze, hogy hoz­záértők véleménye szerint egy európai uralkodónak sem volt hozzáfogható istállója. Shakspeare három század előtt irta : „Láttam a francziákat, ezek ugyancsak értenek a lóhoz." Ezen ismeret épen nincs elveszve a Bonaparte családban, sőt úgy látszik vele születik. Walter Scott első Napoleonról irva igy szól : „Bonaparte Károly polgár 1 viszályok, harcz és háború közepette vette nőül Ramolini Laetitiát, a sziget legszebb nőinek egyikét, ki ritka jellemszilárdsággal birt, férje veszélyes ügyeiben a polgár 1

Next

/
Thumbnails
Contents