Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-03-20 / 8. szám

119 rübbnek tartják. Magától értetik, hogy itt nem szólunk másról, hanem csupán a lófajok javítására egyesült társulatról, mert csak ez jelen hasonlatunk tárgya s ez is a mintakép, mellyet a francziak a versenyek emelésében követnek. A biztosokat a versenybizottmány nevezi ki s azok kötelesek a körükbe tartozó teendőket, a legpontosabban végezni. Angolhonban e biztosokat a lovaregylet vagy a versenytér tulajdonosai vagy bérlői nevezik s helyettük többnyire megbizottjaik működnek. A nevezéseket Mr. Weatherby vagy az illető egylet titkára fogadja el; azután van egy rendező (Clerk) kinek feladata a rendfenntartás s a programmok szerkesztése ; ö egyszersmind pénztárnok és ellenőr is. — Továbbá egy bíró (The judge), indító (The starter), s egy mázsáló, kik valamennyien fizetést húznak. A biztosoknak (The stewards) meg kell győzödniök, váljon a pénzalap elégséges-e a versenydíjak fedezésére ; jelen kell lenniök a versenyeknél, hol a netán felmerülő vitákban Ítélnek; albiztosokat kell kinevezniök , kik parancsaik alatt állanak s a handicap-eket is intézik, vagy megbizottjaik által intéztetik. Hatáskörük azonban a fogadások kérdéseire ki nem terjeszkedik. Az angol és a franczia verseny rendszer között tehát ama kettős különbség létezik : hogy az előbbinél a biztosok csak megbízottaik által működnek, melly megbízottak fizetést húznak ; míg Francziaországban e biztosok személyesen járnak el hiva tásukban s — ha kivételes esetben magukat teendőik egész, vagy részleges teljesítésére más által helyettesítetnék is — ez mindig díj nélkül történik. — S miért van ezen különbség a két rendszer között ? Talán a csatomán túl azon nézetben vannak, hogy a versenyek rendezőinek, az indítóknak s a bíráknak kiválóbb hivatalos tekintélylyel felruházott egyéneknek kell lenniök ? Mi azt hiszszük, hogy nem ezen okból, hanem inkább, mert a steward-ok , átlátván ügyök súlyos és kellemetlen voltát, nem akartak abban önmaguk eljárni, a nélkül hogy valaki a fáradságért hasznot húzzon s így azt díjazott ügyvivőikre bizták. Vagy talán a versenybiztos, ha akar, nem képes ép olly jól indítani mint a starter?— Ennek ellenkezőjét az egylet biztosai számtalanszor tanúsiták s ha egyenlő számú, hason tekintélyű versenyekben, itt is, ott is a helytelen indulásokat összevetnék : alig ha az előny az angol rendszernek jutna.—Igaz ugyan , hogy Angliában az induló lovak száma nagyobb levén, a helytelen indulások esélyei is nagyobbak, de azok ott annál gyakoriabbak is. Bár hogy keressünk is, semmikép sem találunk indokot arra, hogy a díjtalan biztos ne indíthasson ép olly jól, mint a fizetett intéző; sőt azt vévén tekintetbe, hogy az előbbinek mindenesetre nagyobb tekintélye leend — állítani merjük, miszerint ez dolgát minden esetre könnyítendi. Példáúl felhozhatjuk itt Bentinck George lordot , ezen kitűnő s méltán gyászolt államférfiút, ki a nagy versenyekben maga vitte az indító szerepét. О eleinte meg volt lepve, látván a sok helytelen indulást és pedig leginkább olly versenyeknél, hol nagy mezőny indúlt s gondolván, hogy a starter, ha nagyobb tekintélyű személy, a lovarok vigyázatlanságát s nem ritkán valódi rosz akaratát könnyebben fogja gátolhatni : ő maga vállalta el ennek tisztét. De eljárása sikeres is volt, mert öt mindenki ismervén, magas állása és jelleme olly félelmet és engedel-