Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-03-20 / 8. szám

120 mességet idéztek elő iránta, minővel még eddig kívüle senki sem dicsekhetett. — Különben^egyenlő érdem mellett az egésznek szellemi oldalát gyakorlati szempontból tekintve ,

r az előny minden esetre a francziák részén van. *) Mi pedig a bírót illeti, ki illy nagy érdekek felett korlátlan hatalommal határoz , annyira hogy az ő határozata minden további hivatkozást kizár, — kérdjük, vájjon nem nyújt-e több biztosítékot, ha ő az előkelő osztályból választatván, nem jutalomért, hanem csupán azért hogy az ügynek hasznára legyen, végzi teendőit, mint azon esetben ha fizetett ügyvivőkint szolgálna ? A starter, ha roszúl indít, a bíró, ha netán becstelen érdekből igazságtalanúl itél : minek teszi ki magát ? Legfelebb annak, hogy hivatalát veszti **) ; mi pedig reá nézve nem nagy veszteség, kivált ha csalása vagy más illetlen eljárása őt tetemes összeg birtokába juttatá. A biztos ellenben, ki hasonló visszaélést követne el, élte hosszára bélyegzett emberré lenne s legdrágább kincsétől, becsületétől és tekintélyétől fosztatnék meg. — E két helyzet olly merőben különböző, hogy köztök még csak hasonlatot is felállítani lehetlen. Ezenkívül a francziák, lovaregyletük szabályzatának szerkesztésekor, minden eshetőségről eleve gondoskodtak s megtilták versenybiztosaiknak az ügyvitelt olly versenyekben, mellyekben ezeknek bárminő, közvetlen vagy közvetett érdekök forogna fenn. — (Ép ez gátolja az angol turfitát is a biráskokodásban.) Ezeknél fogva kétségkivül több biztosítékot nyújt a franczia versenyek szervezete ép úgy az eljárásbani lelkiismeretesség, mint a kezelésbeni ügyességre nézve, mihez még járul ama fontos körülmény is, hogy ez tekintélyes pénzkimélést tesz lehetővé , mi a versenyek körüli költségek nagysága mellett , minden esetre szintén figyelemre méltó. Francziaországban ugyanis a nyereményekből versenyköltségekre semmit sem húznak le, míg Angliában minden nevezett ló kettős adónak van alávetve s pedig 3 font 17 s. a futásért, mi azonban évenkint csak egyszer fizetendő s ezenkívül a tét, melly bár csekély, de a nevezések soknemüségét és nagy számát tekintve, tetemes összegre növekszik. Mind-e költségek természetesen a lónevelők zsebéből folynak, kiknek még с ek mellett a versenytérek fenntartására, bíró és starter díjazására s egyéb kiadásokra is kell áldozniok. Végre Angliában a tételeket nem mindjárt a nevezés alkalmával kell lefizetni, mi szintén mód nélküli zavarokat okoz. A be nem fizetett tételek a Racing Calendar szerint 1858-ban 810 ló után 9400 fontra rúgtak, mi mind eléggé tanúsítja, hogy az angol rendszer nem csupán nagyon *) Ezen előnyt azonban a francziák csupán annak köszönhetik, hogy versenyeik nem fejlődtek még olly roppant mérvre, mint az angolokéi. Newmarketi, epsomi vagy doncasteri négy öt versenynapon át 3—400 lovat elindítani s 30—40 verseny alatt legfeszítettebb figyelemmel biráskodni olly feladat, mire ritkán akad Lord Bentinkszerü műkedvelő. A fizetett indítókra és birákra rövid időn a francziák is rá fognak jönni. S z e r k. **) Furcsa ! hát a fizetett birónak nem lehet-e ép olly drága a becsülete, mint a tiszteletbelinek ? E czikk franczia írója egészen mellőzi a nyilvánosság hatalmas fegyverét, melly a hivatalával eként visszaélő egyént meggyalázva , hona határain is túl kergetné. S z e r k.