Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-10 / 1. szám

a haladásnak, honunkat több irányban mozdonyok szelik át s a lovak még is sokkal keresettebbek, mint azelőtt, de egyúttal ritkábbak s így drágábbak is, ugy hogy túlzást nem követek el, ha állítom, mikép azon lóért, mellyet mintegy 12—15 évvel előbb 100—120 ftért válogatva kaptunk, most 200—250 ftot vagyunk kénytelenek fizetni s e mellett még válogatnunk sem igen van miben. A vasúthálózatokkal egyiittal honunk gazdászati viszonyaiban is általánosan korszerű újítás és munkásság fejlett ki s ez ugy a luxus- mint főkép a munkás vagy dolgozó fajlovak nagyobb szükségletét idézé elő ; nem kevésbé párulván ehhez a népesség szaporodása is. — De a lovak, főképen jó dolgozó fajlovak hiányát nem csak az említett okoknak tulajdoníthatjuk, hanem azon szomorú körülménynek főkép, hogy hazánkban mezei-gazdáknak való dolgozó lófaj ugy szólván nem létezik. — Mert habár kivételek vannak, mint például Somogy, Vas s több megyék, de általánosságban véve honunkat, azon nyomorúlt állatokat, mikkel köznépünk s szegényebb gazdáink birnak, mint dolgozó fajlovakat nem is említhetjük. Hogy a köznépünk által bírt lófaj ennyire lesüllyedt, azon épen nem lehet csodálkoznunk. Ki csak kevés figyelmet fordít is lovas gazdáink viszonyaira s kezelési módjukra, elegendő okot fog már mindjárt a tenyésztés körül találni ; midőn nyomorúlt és kicsigázott kanczák még nyomorúltabb mének által fedeztetnek, hogy az illy párzásból eredt ivadékok csak még rosszabbak lesznek, azt említenem is felesleges. Nem csekély oka továbbá közönséges lovaink síilyedésének azon körülmény, hogy a csikók már 2 sőt néha másfél éves korukban befogatnak s egyúttal igáztatnak, nem utolsó ok végre a jó táphiány, mit ugyan többnyire a szegénység okoz. Pedig mennyire igaz az angolok azon állítása, mikép ahhoz, hogy jó lovat nevelhessünk, három fő dolog szükséges, t. i. apa, anya és zab, — azaz jó mén, hozzá jól megválasztott s a szükséges kellékekkel bíró anyakancza és végre kielégítő jótartás ; mit ekép is magyarázhatunk, — 1-ször pénz, 2-szor pénz, 3-szor pénz. Nézetem szerint az első helyet igényli egy államban azon lófaj , mellyet mezőgazdáink illetőleg földmivelőink szükségeinek, ezután sorozom a katonalovakat s végre a verseny- vagy luxus lovakat. — Legnagyobb figyelmünkat igényli tehát azon lófaj emelése és szaporítása, mellyre a nagy többségnek van olly nagy szüksége s mellyet mi, fájdalom épen a legnagyobb mértékben nélkülözünk. Mi a verseny- luxus- s illetőleg a vérlovakat illeti, hagyjuk ezeknek emelését és tenyésztését gazdag földbirtokosainkra, kik saját belátásuk s tapasztalásuk alapján úgyis el fognak mindent követni, önérdekük is így hozván magával, hogy lovaik kitűnőségükben lehetőleg emelkedjenek, miről e testvérhaza több jó liirüménesei eléggé kezeskednek, de a napról napra szaporodó versenyek által — mik nézetem szerint úgy is csak a vérlovak emelését mozdítják közvetve elő—eléggé ösztönöztetnek is. Az igazi jó dolgozó fajló ne legyen nagyobb 15 maroknál, alkata erős, kurta, zömök, széles legyen, — mindamellett könnyű mozgással s szép formával kell birnia ; főkellék az erő és kitartás. Mi azonban az említett fajlovak nagyságát illeti, némi kivételt ez is szenved, t. i. hazánk azon vidékein, hol csinált utakban bővelkedünk , nagy lovak tartása s tenyésztése sokkal czélszerübb, a mennyiben ezekben nagyobb erő lévén, 2 lóra annyit terhelhetünk, mint apróbb 4-re s így mind a takarmá-