Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-02-30 / 6. szám

85 midőn megmozdult a benn volt öt darab ; siettünk azt körülállani, azonban az egy szárnyon azok is eltávoztak. Bár tebát egyrészt az összes eredmény (4 kan és 3 disznó, összesen 7 darab) és az egész vadászat érdekes jelenetei kielégítettek , sajnáltuk még is a fennemlitett apróbb s nagyobb viszontagságok közbejöttét, mellyek nélkül nem 7, de 14 darab eshetett volna. Esett azon kivül 3 róka, 3 nyúl és 9 császármadár, mert ha minden hajtásban az első lövések már megtörténtek és a vaddisznók szerepüket már lejátszották, akkor más vadra is lőttünk. Az őzek azonban ez idén történetesen többnyire elébb jöttek s így bár sokat és egyszerre többet is láttunk mellettünk elmenni, egyet sem lőttünk közülök. Részt vettek a vadászatban: Sztáray Tivadar és Victor grófok, Leutrum Victor gróf, Vladár Tamás, Ujházy Sándor, Bujanovics Rudolf, Szirmay Ödön és Pál; kívülünk pedig az említett szomszédok, erdészek , jegyző és közönséges puskások, számra 20an vagy 22-ken. U d v á n , február 8-kán 1860. Sz. P. €rraii11 ey Berkeley vadász utazása az amerikai prairiekben. (Folytatás.) Altonába érkezésem után másnap reggel egy fogadóbeli suhancz kíséretében s Brutus és Chance kedvenczebeimmel kimentem járni egyet a szabadság honában. A felhőtlen égről forrón sütött a nap s hogy mielébb nyilt térre jussak, a vaspálya hosszán menteni fel. Ennek két oldalán jobbra balra a kórók és bogáncsok közt tengeliczek repkedtek, mellyeknek tollazata itt Amerikában sokkal ragyogóbb s ezen az aranysárga szín sokkal elömlőbb, mint az európai eféle madarakon. A várost magam mögött hagyván , egy kukoricza-tárlóra tértem be , meliyet sürün vert fel a buján tenyeszö muhar, felséges rejtet nyújtva a vadnak. Keresni índítám ekkor Cbancet, magam pedig lövésre készitém fegyveremet, de bár tarlót tarló után jártam be, Chance a tövér füvíi bokros helyeket és álló heréket siker nélkül kereste be. Látván, hogy vadra itt nincs kilátás, az ovatos vén ebnek sajátszerű viseletével mulattam magam, melly — ha a rigónagyságú amerikai mezei pacsirtára bukkant, szaglásával eleinte nem birta meghatározni, állja-e vagy ne? Megismerhető volt rajta a töprenkedés a felett, milly furcsa országban s furcsa vadak közt van ő most, mert kétkedve álldogált meg az előtte ismeretlen madaraknál s aztán — mintegy véleményemet kérdve tekinte vissza reám; azonban rá jött nemsokára, hogy figyelmet sem érdemelnek s szokott elfogulatlansággal járt közöttük. Semminemű vadnak még csak nyoma sem mutatkozván, egy erdőszél árnyába ültem le s a velem lévő suhancztól kérdezősködém, nem tanyáznak-e illy helyeken mérges kigyók? Nem, felelte ő; itt disznóturások vannak s hol sertésnyáj járt, ott