Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-02-30 / 6. szám

84 Vidrányban közel a faluhoz egy kis hajtásban egy nagy kan van kinyomozva, azért mégis délután elindultunk oda s csak kevés hajtóval körülvettük azt. A hajtók szokatlan lármachórussal kezdék meg a hajtást, mert a bátorsága miatt egész vidéken hires kártevő kanra, melly a faluk közelében egész kényelemmel ette le és túrta ki az ehető termények minden nemét, nagy szenvedéllyel készültek s ma mindenki a köleséért, burgonyájáért, zabjáért sat. akart rajta kárpótlás helyett elégtételt venni, melly fényes is lön , mert a kiriadott és szerencsésen a puskásokra jött vádat három közönséges puskás lövései leterítették s aztán még a hajtók is ráömleszleszték ütlegeik záporát. E napon Vidrányba jöttek utánunk a jelentéssel, hogy a roskóczi erdőben, egy 16 darabból álló főt van, mellynek vízre lemenő tagjait a nyomozók az átellení erdőből nézve egyenkint megszámlálták — s hogy ezenkívül egy katlanszerü kis hajtásban egy nagy egyes kan van kinyomozva. Ütőd nap tehát ezekre vadásztunk, miután az azon reggel kiküldött nyomozók ujolag biztosítottak arról, hogy a főt is benn van s még azonkívül egy egyes kan ment be ugyanazon hajtásba. A másik kanról azonban jelenték, hogy elhagyta magános tanyáját. Midőn tehát a fótot magában foglaló hajtáshoz kezdénk, elküldtiink ismét néhány nyomozót a másik kan felkutatására és siettünk körülvenni az első hajtást, melly keskeny és hosszú volt, nehogy a fót a hosszas körüljárás alatt kiriadjon. Azonban a mitől féltünk megtörtént, mert a hajtók nagyobb része alig vette még körül a hajtást s a puskások még egészen fel sem voltak állítva, midőn ez utóbbiak vonalán egyszerre lövések történtek. Felriadt t. i. a fót és több részre szakadt; — a rézsen, hol még a puskások nem voltak felállítva, 6 darab, a hajtók közt pedig 3 darab tört ki; a többi 7 darab azonban a felső szárnynak tartván, az első nap hősére jött, ezt elkészültei) találta s négy lövésére egy kan csakugyan el is esett, a többiek pedig kissé elfordulván, a legközelebb szomszéd gr. Sz. T. felé tartottak, ki épen szomszédjához indult, megnézendő hol foglalt ez állást — ski megpillantván a vadakat, helyére sietett, de már nem ért reá puskáját tokjából előszedni, mert hirtelen ott termettek a disznók s ő jobbnak látta beállani kanásznak és minden tőle telhető módon igyekezett őket lármával és hadonázással a hajtásba visszariasztani, mi neki annyira sikerült is, hogy csak kettő tört ki, a többi pedig a másik szomszédra jött, ki közülök egy disznót leterített s kilővén puskáját, beállott ez is a grófhoz kanászbojtárnak, és együtt kergették a vadat a negyedik szomszéd felé, ki azonban egészen máskép lévén épen akkor elfoglalva, nem a legkecsesebb helyzetből nézte őket mint haladnak lefelé egy tisztáson a többi épen felállani készülő puskások megett, kik viszont azért nem lőttek reájuk, mert jobbnak tartották azokat egy más hajtásban közelebbről üdvözölni és mert a íót elszakadt részét várták még, de hasztalanúl, mert a hajtás végéig semmi sem jött többé. Ezután megjött a jelentés azon egyes kanról, hogy egy harmadik hajtásban van magához illő 3—4 kocza jó társaságában; de még egy közelebb hajtásról is jelenték, hogy abban szintén egy olly szép társaság mulat. Elhatároztuk mindkettőt illően megköszönteni, de hasztalanul, mert az elsőből kimentek már mire a hajtás körülvétetett, a másodikban pedig magunk láttuk