Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-02-20 / 5. szám

67 mederre talál, addig a vallás és törvény, a birtok és nevelés és szellemerő értékvesztett tigy marad s a vész előestéjén remegve áll. Az alsó néposztályok szabadságrészegen korlátot nem ismernek — s ha az amerikai Boh-hoy a londoni Billinggate söpredékét gaz alávalóságban nem is múlja felül, a kettő között még is van annyi különbség, hogy a londoni gaz még sem hiszi magát a becsületes emberrel egy színvonalon állónak; míg a Boh-hoy, ha csak imént lopott ki egy darab kenyeret egy gyermek szájából, mosdatlan romlottságában szemtelenül nyújtja kezét akármelly gentlemannek, mintha lovagiasságban és becsületességben hasonló volna hozzá. Az iparosak és kereskedők modora nyers és udvariatlan, nem mintha jobbra nem volnának képesek , de mert negélyezik ezt az egyenlőség fitogtatása végett s eliez képest a boltba jövővel úgy bánnak, mint a ki kegyért jő hozzájuk esedezni, a helyett, hogy ők tartának szerencséjüknek a felkeresést. Ezen áíalános benyomással mentem Mr Duncan raktárába a Broadwayn, kit azonban kivételkép igen udvarias embernek találtam. Nála szereztem be a készletet prairie-i utamra, gondolván , hogy öt hat hetet a pusztákon töltve jó lesz magamat élelemmel ellátni, mellyhez folyamodhassam, ha rosz idő-, betegség-, vagy vad népek miatt a vadászatban gátoltatnám — s hogy e készletnek a lehető legkisebb terjedelmű tokban kell helyet foglalnia. Vettem tehát légmentesen lepecsételt tokokban elkészített marha és tirühúst, zöldséget és húslét, továbbá hasonlóan elzárt csirkehúst, burgonyát, cseresnyét és almát — s ez utóbbiaknak , különösen a gyümölcsnek vélem köszönhetni azt, hogy a pusztákon honos láz elkerült s ha még egyszer utaznám e vidékre, „prairie-szekrényemet" az ürü-és marhahús helyett inkább több csirkeés halfélével látnám el. Vittem továbbá magammal sherryt, mi különben is rendes italom ; betegség esetére pár palacz portot és jó brandyt, bár meg vagyok győződve, hogy a májat megtámadó síkokon mi sem lehet ártalmasabb a szeszes italoknál és a dohányzásnál. Nekem , bár nem valék az éghajlathoz szokva, se hideglelésem se lázam nem volt, míg az amerikai bennszülötteket e bajok megtámadták s én nem kétkedem ezt a határtalan dohányzásnak és bagózásnak tulajdonítani, melly bő kiköpést okozván, az emésztési szerveket megrontja s egyszersmind utálatot gerjeszt. Látva a dohányzók és bagózók nyomorú állapotát és szenvedéseit a sivatagon , soha sem örültem jobban ama mértékletességemnek, hogy soha életemben nem dohányoztam. A new-yorki gentlemanek közt iegtöbb utasítást vettem Marcey kapitánytól, a „prairie= vándor" czimü könyv szerzőjétől. Az ő tanácsára utaztam New-Yorkból St. Louisba s onnan az északi Missouri vaspályán Hudsonba; Hudsonból a Hanibal és St. Joseph vaspályán St. Josephbe s innen gőzhajón Omahába, Omahából pedig (192 mf.) Fort Kearneybe, hol az egyesült államok hadseregének egy része állomásoz. Ezen erősség környék.én — mondá — igen jó vízi vadászatot s már bölényeket is fogok találni. Tanácsolá továbbá, hogy St. Louisban szekeret, lószerszámot és nyergeket vegyek s hogy mind e málhát gőzhajón Omahába küldjem. Eleinte azzal biztattak , hogy a New-York és St. Louis közötti vaspályára magam, szolgám és ebeim számára válthatok jegyeket aként, hogy utamat — a 5*