Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-30 / 36. szám

584 ellen is. Sőt ez eljárás még mai nap is szokásos , daczára a halóság szigorú tilal­mának, mellynél fogva az ellene vétőket haditörvényszék elé állítják. Egyébiránt az arabok nézete szerint a tüz nem csupán a vadászatot könnyíti, de a léget is tisz­titja s ök szokott gondatlanságukban arra nem gondolnak, hogy az ép ugy gab­naterméseiket, mint lakaikat felemészthetné. Az afrikai vadkan szereti a makkot, de minthogy az árpát és rozsot sem veti meg, gondolható, milly nagy pusztítást vihet véghez e sertevad a vetéseken, ha ott kondaszámra jelenik meg. Az arabok keleties lustaságukban nem mindig nappal vadásznak a vaddisz­nóra, mert ök, ép úgy mint mi, kerülvén égaljuk nagy hőségét, a nap sugarait csak az olajfák zöld levelein átszűrődve kedvelik. — Vadászni nem ritkán éjjel mennek A mint a hold előbújik, azonnal agaraik vagy (ha vannak) kabyl ebeik kíséretében indulnak. Ha azután a rozsban vagy árpában valamelly lézengő kon­dára akadnak, ez eleinte jó rendben akar visszavonúlni; de a lövések durranásá­ra , a kiáltozásra és kutyaugatásra csakhamar rendetlen futásnak ered. — Emlék­szem , bizonyos éjen több arab társaságában indultunk azon szándokkal : hogy egy illy kondát meglopunk. Egy földim , ki csak az imént érkezett volt Francziaországból, szintén ve­lünk jött. Mi vadászok három kis csapatra oszlottunk a végből, hogy az ellensé­get három tüz közé szorítsuk. Mint szélvész rohantuk meg a vetést, hol a vaddisz­nók tartózkodtak, mire ök azonnal menekülésre készülődtek. A kanok és emsék képezték a hátvédet s jól tartották magukat. Ezután valamennyen lőttünk ; — lö­véseinkre gyorsabban futottak ugyan, de menetrendük meg nem bomlott Nagy volt azonban ijedségük, midőn ugyanazon perczben még két oldalról látták magu­kat megtámadva. E pillanattól fogva sem elő- sem hátvédjük nem volt többé s a legnagyobb' sietséggel menekültek a szomszéd erdőbe, miután több közülök a csatatéren maradt. Említett földim, ki minket követett, többet foglalkozott lovával, mint a va­dászattal s így egyetlen lövést sem tehetett. Szinte szégyenlte tétlenségét a sok elejtett vaddisznót látvánMég sem olly nehéz lövésü vad ez — mondá. Ugyanazon perczben egy sáros és bozontos sertéjü állat csörtetett a közel­lévö tamarind árnya alatt. Még egy! kiálta s utána indult, de a vad be nem várta őt. Mintegy tiz másod perczczel gyors távozása után!lövést hallván, vágtatva siettem annak színhelyére. Oda érve , földimet pillantám meg, a mint eszeveszet­ten szaladt a minden kitelhető erejével menekülő vad után. Csak sarkantyúim se­gélyével érhettem el az ernyedetlen vadászt ép azon perczben: midőn üldözött vadja egy duarhoz érve rögtön megfordúlt s farkát lábai közé húzván, elkezdett — ugatni. Barátom tehát negyed óráig egy kabyl ebet üldözött. Eféle s ebez hasonló vadászatok azonban nem mindennapiak az araboknál, mert ök a vaddisznóra leginkább csak egyedül vadásznak. Hogy gabonáját meg­óvja, lesre megy az arab; ő jól ismeri a vadkan sajátságait s könnyen akadván

Next

/
Thumbnails
Contents