Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-30 / 36. szám

585 csapójára, reményli, hogy éjjel visszajövend táplálékát keresni. Puskáját készen tartva fülel. Néha sokáig kell várnia , de türelme ki nem fogy, mert ennek rugója boszúban s pedig ez egyszer igazságos boszúban rejlik, azt pedig tudjuk, mit jelent az arab boszúja A vadkan vetését pusztította el tegnap; az éjjel előbb vagy utóbb csak megint megjö s akkor majd kiszolgáltatja neki az igazságot. — Megismeri a közeledő vadkant csamcsogásáról. Bármennyire legyen is a vad ha közeledik, a vadász már hallja s belé lövi ólmát a mint puskalövésnyire jön. Néha azonban sajnálatra méltó tévedések is törtéunek, mint azt a következő eset tanúsítja, melly felett 4 év előtt a bone-i törvényszék hozott Ítéletet : Egy Guelma szomszédságában levő osztálynak bizonyos tagja igen sok kárt szenvedett a dúlások által, mellyek et egy vén kan vitt véghez birtokán. Enneu folytán minden este kiment ö lesre azon helyre, hol reggel a vadkan nyomait látta volt, de hasztalanúl, mert az ma már nem a tegnapi uton jött s bár másutt, de még mindig az arab birtokában garázdálkodott Látván végre, hogy gabonájának legjobb részét, e reá nézve látbatlan fenevad dúlja fel — ingerültsége elérte tetőpontját. Több szerencséje volt az arab szomszédságában lakó altisztnek : ez ugyanis valamellyik reggel megpillantó, a vadkant, a mint az bő lakoma után vaczkafelé sétált. E jóizü vad felizgatta az altiszt kiváncsát s ő megígérte társainak, hogy eendnek az aluf húsából. Még ugyanaz nap este ki is ment s megbúzta magát a bokrok között azon tájon , hol reggel a vadkant látta, de véletlenül igen rosz helyen, mert az arab is kijött s csak 15 lépésnyire tőle foglalt helyet. Az altiszt kedvetlenül a miatt, hogy vetélytársa akadt, visszaakarván térni, megmozdúlt a bokorban. Az arab erre figyelmes lőn. „Itt van vadkanom" mondá „ez egyszer el nem s/.alasztom" — s oda lőtt Átható kiáltás hangzott a bo. korból az éj csendében ; az arab megrettenve hirtelen ott terem, — az altiszt már vérében hevert agyon volt lőve. A gyilkos törvényszék elé került, de a körülmények mellette szólván, szabadon bocsáttatott. Ez idö óta azonban annyira gyűlöli a vaddisznó-vadászatot: hogy megszökik, ha osztályában illyent rendeznek s inkább martalékul hagyná utolsó szem rozsát az ország valamennyi vadkanának, sem hogy ellenük lőfegyvert ragadjon. Meg kell azonban vallanunk: hogy a löfegyvertőli borzalomnak oka inkább a sivatag szabad fiára olly keserűen ható tömlöcz emléke, semmint az altiszt halála feletti bánat. Hajdanta az algériai városok kapui előtt lehetett vadkanokkal ép úgy mint rablókkal s oroszlányokkal találkozni. Napjainkban azonban rabló s vadállat egykint távol marad s a vidékeken , hol telepitőink az arabokat a vaddisznó pusztításában segítik, ez is már csak óvakodva mutatkozik. 0 most az erdőkben maradni, vagy a marokkói és tunisi határszéleken tartózkodni kényszerül. E helyeken azonban nyílt tere van neki, mert nem kell az európai vadászok üldözésétől tartania s ba ezek még itt is felkeresnék, hónát ösztönszerűleg változtatja. Rögtön idegen földre indúl s úgy látszik inkább fél a müveit, mint a műveletlen tájaktól. (Henri Bécliade. Journal des Chasseurs.)