Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-30 / 36. szám

583 spahinkat odahagyván, az njan érkezők felé fordult; de ezeknek tiz golyójától egyszerre ballapoczkáján találva, dermedten rogyott le ez is — a leterített spahira. A lóhátoni vadkan-vadászatnak színhelyei nem mindig Algéria tövér síkjai, mért az arabok s ezeknek ebei által űzött „aluf" nem kedvelvén a nyilt tájakat, a vadászok szemei elől öt elrejtő rengetegekben keres menedéket. Ezek pedig hévvel üldözik ez állatot s lovaikkal áttörnek a bokrokon , hegynyilásokon és sziklákon. A veszély őket még inkább lelkesíti. Pedig nem csupán a vadkan agyaraitól kell tartaniok, hanem annak is ki vannak téve : hogy lovukkal együtt a mélységbe zuhanjanak; lovukkal együtt mondom , mert az arab soha sem száll le nyergéből , ő valóságos ókori centaurus. Illyenkor azután semmi sem képes öt feltartóztatni, nem ingerkedik többé a kannal, csak arra ügyel, nehogy az az erdőbe menekülvén szem elől eltűnjék s igy a nélkül, hogy a hajtók, lovak s ebek őt zavarni képesek lennének, reá lő, a mikor és miként hozzá fér, nagyokat ordítva közbe. A vadkan folytonosan tüzelő körbe szoríttatva s a kiáltásoktól elijedve, nem tudja melly irányba menjen; majd visszafordul, majd jobbra majd balra tétováz, de mindenütt csak az arabokkal találkozik, kik mint a kigyók hajlongva nyergeikben lőnek, töltenek és ordítanak leirbatlan zajjal. Végre a kan magát elhatározván, valamellyik elkülönzött lovas felé tart, kinek elbukása utat nyithatna neki; a vadász azonban gyorsan félre áll, a vadnak agyarai csak a léget hasítják s a golyók mint zápor hullnak reá minden oldalról, mire, ba nincs már annyi erő benne, hogy egészen véresen s megronesoltan valamelly átbathatlan sűrűségbe rejtené magát : élettelenül rogy össze. A vadászatnak ezen neme a legveszélyesebb, mert gyakran megesik, hogy a ló, ba lába a szikla párkányán elsikamlik, vagy holmi kúszó ágakba bonyolodik, lovasával együtt a mélységbe zuhan, a vadkan pedig, ha valami nyílásra akad, azonnal afelé irányozza menetét, nem mulasztván el soha a legközelebbi vadászt vagy ennek lovát, mellette elhaladtában, hatalmas agyarvágással illetni. Azonban még másnemű véres jelenetekre is ad alkalmat az illy féle vadászat s módot nyújt a netán kiengesztelbetlen ellenségeknek egymáson boszút állani. — Ha a vadkan ugyanis fel van riasztva, összevissza barangolja a bokrokat, mellyek a vadászokat egymás szemei elől elfedik; de az ellenség szeme áttöri az akadályt, a golyó sivít és — színleg a vadnak szánva — halálra sújt egy lovast. Ez azután véletlen balsors, mellyel az arabok nem igen törődnek, sőt még miatta a vadászat sem szakad meg mindig. A mocsárokon tartózkodó vadkan egy harmadával kisebb az erdeinél s ugyanazon módon vadásznak reá, azaz lovas és gyalog emberek s ebek kíséretében; de igen nehéz levén a süppedékes uton vaczkáig jutni, rendesen a nádat s cserjét gyújtják meg a körül, mire a vadkan, a tűztől megrettenvén, oda hagyja vaczkát s kijö a sikra, hol a vadászok már készen várják. Azonban nem csupán a mocsárbeli vadkanrai vadászatnál alkalmazzák az arabok a tüzet, szokásban volt; ez az erdei vadkan, a párducz és az oroszlány