Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-30 / 36. szám

577 az egészen új lábnyom a friss havon minden kétséget eloszlatott. Na de hiszen halálos kínokat kellett anuak kiállani midőn oda fenn kerestük; mert a mint most mindent letéve magunkról, a meredély legszélére — honnan a lábnyomok jöttek — ovatosan kihajtottunk, ama meggyőződésre jöttünk, hogy neki az egész idő alatt, míg mi e helyen tartózkodtunk, oda künn a meredély fölött, a henyefenyöbokor ágain kellett csüggnie. Künn a szirtfalon láthatók valának lábbegye nyomai , a mint ismét felkapaszkodva a szirtnek vetette lábait — s ha a vékony ág törik, vagy keze megsiklik vagy görcs áll bele : ott hever ö is fegyvere mellett s nyaka ép úgy kitörik, mint puskája agya. Ragg az egész történetet sajátszerű modorában, hegyvidéki lakosok szólásmódjával, suttogva beszélte s valóban feszült figyelemmel kelle hallgatni előadását, hogy ez megérthető legyen. „És az soba sem sült ki, ki volt a vadőr ?" Ragg fejét rázta s csendesen maga elé nevetve mondá: „Ez úttal megmentette irháját, de úgy hiszem okult a kemény leczkéből. Legalább sohasem láttuk többé nyomát. S jól is tette, hogy nem mutatkozott — tevé hozzá ujjával fenyegetve— tudta, hogy ráismernénk s ha szemügyre kapjuk, nem kerüli el golyónkat." Ragg legkevésbé sem túlzott; a hegyi vadászok és vadorok között még olly regényes és teljes érvü ököljog áll fenn, a mint ezt csak kívánhatja a költő, ki a költészetet a valóságból eltűntnek hiszi. — Hol a bérezek közt vadász vadorral találkozik, a dolog élet-balálra megy s az nyer, a ki gyorsabban kapja arezához a fegyvert s a másikat lelövi. — Előnyben mindenesetre a vadász áll , mert a törvény mellette szól; künn azonban a havason Isten szabad bérczei közt, hol minden „katonai és polgári hatóság hiában kerestetnék meg, hogy a szabályszerű útlevéllel utazót szükség esetén védelmében részesítse" kevés hasznára válnék ez neki, ba a törvényen kivül jó fegyver nem volna kezében, mellyel az öt megtámadó vadőrt rögtön és örökre ártalmatlanná tehesse. Hogy ezt megteszi, nem vehető neki rosz néven, mert valahányszor vadorral találkozik, saját élete is mindig és minden esetben nem csak fenyegetve van - de sőt komoly veszélyben áll. Mit törődik ő azzal, váljon azon embernek, kit ö golyójával a meredélybe buktat, van-e otthon felesége s gyermeke, kik a tápláló kéz nélkül elveszni kénytelenek —neki is van otthon felesége és gyermeke s magát ezek számára fenntartani első kötelessége. Első pillanatra talán kissé súlyosan és borzasztón hangzik az, hogy egyetlen zerge végett emberélet vesszen és családok juthassanak nyomorra ; de ha az „enyém és tiedről" szóló törvényeket eltörülni nem akarjuk s átalában ha kívánatosként tűnik fel az, hogy a világon tulajdonjog álljon fenn s ezt az állam oltalmazza : akkor épen a vadorzásnak kell szigorúan tilosnak lenni, mert szeli rendszabályok ezt soha sem voltak képesek meggátolni. Ha a zergevadász kész örömmel teszi koezkára azt, hogy egy zerge elejthetése végett a bérezek közt derűre