Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-30 / 36. szám

578 borúra mászkálva nyakát törje : akkor az illy vadőrt néhány heti fogság nem fogja a tilos gyakorlattól visszariasztani - s a begyek néhány év alatt kipusztúlnak. „Es — mondhatnák némellyek — mi szerencsétlenség volna ez? Inkább a világ valamennyi zergéje vesszen, mint egyetlen emberélet!" Egyike ezamaphrázisoknak, mellyek mellett látszólag az egész emberiség szava harczol — s mégsem állanak. A vadőr élethez szokott ficzkók mindaddig , míg e sivár üzelem életüket tengetheti, minden egyéb állandó nyugodtabb foglalkozásra képteleneksha nem találnának zergét vagy más vadat az erdőben, akkor mást — mi épen kezük ügyébe kerül, vennének el. Ha pedig megadatnék nekik a jog zergét és vadat lőhetni, akkor miért nem kecskét, juhot vagy marhát is? A rőtvadat telente ép úgy kell táplálni mint a szelid állatot, s miért ne védessék jogában a vad gulyák tulajdonosa épen úgy mint a szelídeké? A rendőrszolga, ki a tetten kapott tolvajt a törvénynek, a fegyháznak adja át, ép oily nyomort hoz egy ártatlan család fejére s ráadásúl még gyalázatot is — mint a vadász , ki a vadőrt lelövi. — Pedig a rendőrszolga még önéletét sem látta veszélyben s még is kinek jutna eszébe kárhoztatni öt ? Egyébiránt olly dolog ez, mit vadászok és vadorok egészen maguk közt végeznek. Ez utóbbi, midőn puskájával megy a bérezek közé, jól tudja milly veszélynek teszi ki magát s el van tökélve arra , hogy e veszéllyel fegyveresen fog szembeszállni. — Mint a tolvaj , ki éjjel házba tör s kés van övébe dugva, a vadőr se gyilkol, ha üzelmében nem zavartatik. De ha tetten érik s elfogni akarják , vagy csak ha a felismertetés és későbbi megtorlás veszélyeinek látja is magát kitéve, akkor az egyszerű tolvaj gyilkossá válik. Hogy a mászás veszélye a sikamlós bérezek közt s az esetleges bukás könynyü lehetősége vad szivek szenvedélyeinek egyszermásszor ürügyet is nyújt s a gyorsan végrehajtott tettnek rúgóúl és palástúl szolgál, könnyen érthető. A mély, gyakran bozzáférhetlen völgykatlan biztos sír, mellyet csak a bérezi sas és a holló látogat meg, hogy onnan csömörletes zsákmányt vigyen fészkébe. GRÓF SÁNDOR MÓRICZ néhány sportélményének önkezű leírása. Fogadási lovaglás egy Kedves nevü 13ö markos herélt parasztlovon, mellyet Záborszky kecskeméti mészárostól vettem 500 forintért egy lóverseny után, hol e ló második volt a nyerpontnál. Fogadtam, hogy a karinthiaiutczában lévő Hattyú vendéglőtől Swechatig és vissza az utat e ló hátán 45 perez alatt teszem hátra. E lovaglásra egy szombati nap lön előre kitűzve. Megelőző napon reggeltől estig szakadt a hó; éjjelre kiderült s a teli holdvilágánál kemény fagy állott be, minek következtébenamagas hólepelre jégkéreg fagyott s így nekem az egészutat formaszerinti jégháton kelle végeznem. Mihez képest lovamat élesre patkoltatám meg. Swechatig igen jól ment a lovaglás. - Helyre érve visszafordúltam s órámat akartam megtekinteni, hogy tudhassam mennyi idő alatt jöttem s ez a visszalő-