Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-20 / 35. szám

565 mert sokszor állta a nyúlat fektében így s azt gondolám, hogy most is az rejlik ott, azonban örömemre róka ugrott ki egyenesen a szántásra, hol is alig 50 lépésnyi futam után elfogták agaraim. Ez volt szenvedélyem első áldozata s fáradozásom első jutalma; fel is kötöttem a nyeregbe s tüstént haza ügetvén , az emiitett orvos lakásánál megálltam. Ez különben is az agár kijelentett ellensége levén, midőn az ablakon át a rókát mutogattam neki, annál jobban boszankodott, hogy agárral fogattam az első rókát. Ugyan e hónapban fogattam még egyet egy erdőmelletti tarlóban, mellyet szintén fektében leltem, kettőt pedig esteli lesben erdő mellett lőttem. December hóban a nagy hideg daczára, ha csak az idő engedte eljártam lesbe, részint a Gmdek mellett lévő nagy tó nádasához, részint erdőkbe és lyukakhoz. — Sokat fáztam, sokat úntam is magam, mert elálltam rókalyukakuál egy két órától délután estig, és e hóban nem lévén szerencsém , semmi eredményhez sem jutottam. Már ezredesem is kezdett zaklatni, mondván hogy nem mindennap papsajt, nem minden bokorban lelsz nyúlat, hagyjam abba a fáradalnias és unalmas járkálást, mellyet ö meg nem foghat s arra unszolt, mennék vele inkább a meghívott kör- és hajtó vadászatokra, farkasokra és vaddisznókra, hol azonban a hajtások rendetlensége miatt soha sem volt kielégítő az eredmény. Egy haszonbérlőhöz fordúltam tehát, ki nagy vadász lévén jól ismerte a környék minden zugát s a ki meg is igérte, hogy kivisz olly helyre, hol több mint elég a róka, de c hely távolabb esik, minthogy itt közel nagyon hajhásszák. — Egy szombaton tehát kimentünk délután Grodekből 1] mértföldnyire a Komáiro felé vezető uton két szánon, a bérlő dr. Seb. az említett orvos, Szeifert főhadnagy, én éc legényem két agárral. — Megállapodtunk egy az út mellett lévő zsidó korcsmánál, ott hagytam legényemet az agarakkal, mi többien pedig kimentünk a korcsma mellett lévő uherczei erdőhöz lesbe. A hideg 15 foknyi lehetett. Felállít a haszonbérlő minket; ott állunk késő estig dideregve s a nélkül, hogy valamit lőttünk volna, látni is csak 2 czirkáló rókát jó messze az erdőtől láttunk. Visszatérve a korcsmába, az orvos azt mondá, ő bizony nem marad itt a reggeli lesre, mert a bérlő szájbős és nem lövünk semmit; el is vált tőlünk s haza ment. Mi a haszonbérlő indítványára még félmértföldnyire tovább mentünk és egy földbirtokoshoz fordultunk be éjjelre. Másnap reggel már 2 órakor felvert a bérlő, a szánba fogatott s szép holdvilágnál 20 foknyi hidegben elindúlván , csak lépésben haladbattunk a mély fagyott havon, út — sőt legkisebb csapás nélkül. Egy órai haladás után megállapodván , e haditervet készítettük : a bérlő legényemmel és az agarakkal egy jókora dombra megy fel, hol a rókalyukak vannak s ott egy mélyedésben fedve fog állani; ha majd hazafelé jönnek a rókák, vagy lő rájuk, vagy pedig a lőtávolon kivül esőket az agarak fogják el; — én és Sz. főhadnagy e?y erdőcske felé tartunk, melly vagy 2000 lépésre sötétlik s ott maradunk lesben viradtig, a bérlőt ott beváraudók. A szán velünk jött s negyed órai botorkálás után bel vre érkeztünk; az erdő 4—5 ho'dnyi lehetett, siirii volt és hosszas, jobbra egy erdőkerülő lakával, az országúttal egy vonalban pedig balra egy vöfoy