Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-10 / 34. szám

554 varban a szarvas eltűnt s a vadászat — miután hideg nyomon még egy ideig előre haladt , a dühöngő hózivatar miatt hazatérni lőn kénytelen. E napokban egy igen érdekes és mulatságos könyvet lapoztunk át, meliyet Hamilton ezredes „Reminiscences of an old Sportsman" czím alatt irt. Az öreg úr félszázadon át a világ minden részében vadászott; farkasra és vaddisznóra Francziaországban , vizivadra Spanyolországban, erdei szalonkára Azores szigeteken, fürjre Maltában, Messina és Agrigentum vidékén, ortolánra Hollandiában, bófajdra a Pyrenékben, zergére Németországban, saskeselyükre Új-Granadában. — A vadászatnak, melly eré'yt, kitartást, edzettséget, hidegvért és idegnyugodtságot vesz igénybe, szenvedélyes barátja; ellenben gyűlöli az ollyan hajtó vadászatokat, hol a vadat minden fáradság nélkül rakásra ölik s a czél nem egyéb mint öldöklés. — „Herczeg B. nyolczadmagával Norfolki birtokán pár nap alatt 2000 foglyot lőtt; mit Lord S. hallván, elhatározta, hogy a herczeg rajta bizony nem fog ki s többedmagával 2000 fáczánt s összesen 7000 vadat lött le egy hét alatt. A versaillesi vadaskertben Napoleon császár s nyolcz vendége egy nap alatt 19 szarvast, 797 nyúlat, 65 tengeri nyúlat, 1031 fáczánt és 55 foglyot lőtt. Ezeket olvasva méltán kérdhetjük, váljon tehát sport-e ez, illy helyeken, hol ha húnyt szemekkel sütünk el egy kétes mí puskát, csaknem bizonyosak lehetünk azt iránt, hogy valamiféle két vad esik? Nem, ez nem sport - írja Hamilton ezredes — én legalább sokkal több élvet találok abban, ha vizslámat szépen keresni s állani látom; ha az álló felé közeledve még nem tudom, váljon fürj, fogoly, grouse, szalonka, nyúl-e az állott vad; lia fáradsággal s ügyes utánjárással tíz tizenkét madarat lövök el jó vizslám elöl a nyílt téren — mint ha egy norfolki vagy suffolki vadaskertben hatvan hetven vad jő vagy repül puskám végére." — Az öreg ezredes továbbá lelkéből gyűlöli az új találmányú alóltöltö puskákat s egyéb „pokoli gépeket" is, mellyek csak a vad gyilkolására számítva, ennek irtását mozdítják elő. „Az én időmben — úgymond — emberségesen és méltányosan bántunk a fogolylyal; harmincz lépésnyinél nagyobb távolságról nem lőttünk reá, mint ti most, kik ba néha le is lövitek, de sokkal gyakrabban csak szárnyaljátok a szegény tollas szenvedőt, melly aztán valamelly rejtekbe búvik s ott gonoszúl vesz el. — Különben pedig — folytatja — a mai lövészet nem sokkal áll fönebb a régi jó időbelieknél, mint ezt a következő esemény tanúsítja. — Mintegy hetven év előtt Dorsetshireben több lővadász ebédelt együtt s a beszélgetés a viziszalonka-vadászatra fordúlván, a gentlemanek egyike 50 guineába fogadni ajánlkozott arra, hogy ö talál olly vadászt, ki egy nap alatt ötven vízi szalonkát lő Dorsetshireben. Ez ellen Mr Humphrey Sturt hajlandó volt fogadni. — „Nem vállalhatom el, mondá a fogadástajánló gentleman, mert épen ön az a vadász, kiben én emberemet akarom megtalálni." — „Jó, válaszolá erre Mr Sturt, úgy én, hogy meggyőzzem önt, vállalkozom a vadászatra s mindent el fogok követni, hogy czélt érjek — sőt a fogadási Összeg felére is kötelezem magam." — A jelenlévők egyike elvállalta az ellenfogadást s ki lön kötve, hogy Mr Sturt maga választhassa ki a napot , mellyen vadászni akar; ha azonban egyetlen lövést is tett, a vadászatot folytatnia kell. Mr Sturt bárom ízben ment ki egy vízi szalonkával bővelkedő mo-