Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-10 / 34. szám

555 csárhoz, de tapasztalván, bogy igen vadak a szárnyasok, egyszer sem lőtt. Ne­gyedízben egy meleg ködpárás napon ismét kimenvén, egy szalonka repült fel, melly — ügymond — olly nagynak látszott , hogy nem állhatta meg s lőtt reá — le is esett. Szalonka nagyon sok volt s jól is repültek, úgy hogy Mr Sturt tizen­hét első lövésével egyet sem hibázott, a jelenlévő ellenfogadó pedig lefizette az ötven guineat, mondván, hogy bizonyos a vesztesége s ő tovább nem maradhat, mert honn sürgetős dolga van. — Ez természetesen növelte Mr Sturt önbizalmát s folytatván a vadászatot hatvau lövése közül csak hét nem talált. E vadásztény — írja Hamilton — a mai világban sem találja párját, holott a mostani puskák lob­banása és síilése sokkal gyorsabb, mint az akkori kovás puskáké volt." — Illy történetecskékkel van fűszerezve a könyv, melly aztán tüzetesen szól minden szőr­més és tollas vadról s mindenről mi fut és repül. Birmingbamban f. hó 3-kán és 4-kén nagy ebkiállítás volt, mellyen a pointer és setter (rövid és hosszú szőrű) vizslák legnagyobb számmal valának láthatók, még pedig Anglia legjelesebb fajaiból valók; jelesül száz pointer és negyvenhárom setter. Nem említve a szintén sok szarvas-, róka- és nyúlkopót, különösen feltűnt hat vezetékeb és hat nagy agár; míg a spanyolvizslák (field spaniel) kedvelői hu­szonhárom darabot találtak kiállítva. Külföldi eb mindössze kettő volt a tárlaton, két disznófogó eb (Saurüde), mellyek Angliában rendkívül ritkák lévén, megbá­mulásnak és festésztanulmányoknak szolgáltak tárgyúl. Ezek foglalták el az első osztályt, a második osztályt a házi kutyák s ezeknek számtalan faja, a piczi öleb­től kezdve az újfundlandi ebig, tömérdek bulldog, szelindek, juhászkutya stb. Ezen osztályba már több került külföldről, jelesül három havasi szelindek. három cúoai szelicdek, egy Bernardhegyi kutya, egy orosz és egy indiai borzeb és két máltai eb. Nem tudjuk, valjou a fönebb említett juhászkutyák közt volt-e ma­gyar komondor is; húsz s néhány év előtt küldetett ki néhány szép példány An­gliába, hol azokat nagy érdekkel fogadták; de hogy folytatták-e velük a tenyé­szetet, arról nincs tudomásunk. Londonban most egy állatot mutogatnak jó pénzért, mellyet tulajdonosa e 1 e f a n 11 ó - nak nevez s azt mondja róla, hogy egy angol katonatiszt hozta Cey­lon szigetéről. Ezen állat nem egyéb egy meztelen lónál, melly alkalmasint beteg­ség következtében vesztette el szőrét s talán ugyanaz, melly 1857-ben Pesten is látható volt. Egy barátunk közié is e lapok azon évi 6-dik számában a német tudó­soknak e lór.'l adott véleményét, melly szerint az egy egészen különálló fajt képez s hazája valahol Arábiában keresendő. E tudósok arra ís hivatkoztak, hogy ha­sonló szőrtelen ló 1796-ban Berlinben is volt kiállítva. Igaz, csak hogy erről bebi­zonyúlt, miszerint nem a Nilus partjairól, hanem magából Németországból került a nyegle mutogató birtokába; bebizonyúlt, hogy mint csikó teljes szép szőrrel birt, de mirigydagban szenvedvén, tu'ajdonosa egy sváb paraszt czyprusfenyö (Juniperus sabina) leveleivel gyógyította s etette egy évnél tovább . minek követ­keztében a csikó lassanként elhnllatta minden szőrét. — A paraszt azután eladta egy olasz áll^tmutogatónak, ki czyprusi ló gyanánt szedett pénzt láthatásáért; az olasztól egy Alpy nevü franczia vette meg, ki egész regényt beszélt róla, mint vá-

Next

/
Thumbnails
Contents