Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-10 / 34. szám

553 hogy az ö hite szerint jobb vadászkét soha és sehol nem folyt le, mint november végével Csákón. A falkák most Pest mellé készülnek feljönni, hol tavaszig fognak vadászni. A pardubitzi szarvasvadászatok néhány érdekes futamát és eseményét ide sziutén feljegyezzük. Az idény october 19-kéu kezdődött. October 30-kán egy — többnyire erdőben másfél órahosszat folyt —vadászat utáu a szaivas egy meredek sziklára menekült, mellynek csúcsát a Hussita-háborúkból maradt várrom fedi. — A falka utána ment s ép a legmeredekebb lejtő élén áliitá meg a hatágú szarvast, melly egy ideig védte magát a kopók ellen, de midőn a vezérebek egyike nyakába csimpeszkedett, a nemes állat kétségbeesetten ugrott le a 200 lábnyi magas sziklafalról a tátongó mélységbe. A vadászok oda lovagolván a szarvast összezúzva — s rajta a kopót kábultan, de sértetlenül találták. Ez utóbbi még esésközben sem bocsátá el a szarvast s rá esett, úgy menekült meg. — Nem kevésbé érdekes volt az october 29-ki vadászat alkalmával ama körülmény, bogy egy úrhölgy kocsiban ülve látta a vadászat kezdetét, a futam egy részét s a jó hosszú és sebes lovaglás utáni hallalit. A szarvast Pardubitztól egy mértföldnyire bocsátották ki; órauegyed múlva a szarvas, utána a falka s később az egész vadásztársaság a visszatérő kocsi előtt szágúldott el. — Ez egy ideig még kereste aztán a szem elöl eltűnt vadászatot, de miután feltalálására semmi kilátás sem nyílt, visszahajtott Pardubitz felé s épen midőn a város alá érne, feltűntek a veres kabátosok, a mint árkonbokron át az Elbabíd felé vágtattak — a szarvas távolabb fenn átúszta a folyót , utána a falka s a lovasok közül az egyetlen falkár. Erre a kocsi az innenső parton sebesen haladt a kijelölt irányban s ép akkor ért egy erdőszélhez, midőn a szarvast, melly újra a vizbe ugrott, az utána roliauó falka az innenső parton úgyszólván az úrhölgy lábai előtt fogta el. — A legszebb két vadászat napja nov. 5-ke és 6-ka voP. — November 5-kén leggyorsabb irammal történt az indulás s a szorongatott szarvas kétszer oda és vissza úszta át az Elbát. Másodízben a falkár követte csak egy csolnakon s lovát vezetéken úsztatta át; á többi vadász egy távolabbi sekélyes hely felé volt kénytelen kerülni. Szereucsére óranegyedig tartó szünet állott be, különben soha se találták volna meg ismét a vadászatot. E szünet után fél órai lovaglással a vasúthoz értek, bol a szimat végkép elveszett s csak egy paraszt szavai utáu, ki a szarvast egy erdőbe menüi látta, indúltak el a mondott irányban. A falka jó szerencsére bebocsáttatott az erdőbe, hova a lovasok a siirti bozót miatt nem követhették. — Egyszerre látják, mint ugorja át a szarvas s utána a falka az erdőszélen lévő patakot; e vadászat leggyorsabb iramban újra megindúl s a lovasok húsz perez múlva akkor érnek egy másik patakhoz, midőn ebbe a kopók által ellepett szarvas már majd belefúlt. Az átbaladott távolság legalább öt német mértföldet tesz. — Nem illy hosszú de még sebesebb volt a november 6-ki vadászat, melly két és fél óráig szünet nélkül leggyorsabb iramban folyt, A szarvas, miután több patakon ment át, végre egy meredek magas hegy csúcsára tartott, hol egy kopó, a falkár s még egy lovas megállíták őt s bol halali is lett volna, ba a perezben, midőn a többi lovas öt pár kopóval oda érkezett, olly roppant bófergeteg nem támad, hogy a lovak önkényteleu hátraíordúltak. E za-