Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-10 / 34. szám

550 Nyolcz napra való élelmet s ktinn háláshoz kellő takarókat vittek magukkal s külön mindegyik két fegyvert; Chassaing ezenkívül pistolyt is dugott övébe. A kapitány fegyverei alóltöltők valának gúla-lienger golyókra; Chassaing felülről töltött Nesller golyóval, mellyböl kétfélét hozott; az egyik sokkal súlyosabb a közönségesnél s nagy löporadagot kiván - közelről ezzel, melly mindent tör, zúz, lö; távolabbról pedig a közönségessel, mint a mellyel a czélzás biztosabb. Megérkezvén az arabok által kijelölt helyre, épen rejthelyüket szervezték lomb- és ágfonadékkal, midőn jöttajelentés, hogy az oroszlány mintegy fél mértföldnyire innen egy ökröt mészárolt le. Délután négy óratájban indultak a hely felé,(hol az oroszlány mutatkozott, az öszvért azonban egy fához kötve ott hagyták s a kapitány szolgáját a lovakkal egy kis magaslaton, honnan mindent láthatott, álliták fel. — Mire megérkeztek az oroszlány már elment s csak az imént megfojtott ökör hulláját láthatták. Visszatértek tehát s esti hat órakor értek rejtlielyükre.— Mig odajártak, az oroszlány itt volt s a szerencsétlen öszvért megölte. A megrémült szolga eléjük futott s elmondá a történteket. Az oroszlány szereti a friss búst és a dobzódást áldozatának párolgó beleiben. Új csalfalatról kelle tehát gondoskodni s e végre egy kecskét vettek az araboktól ; Chassaing azonban attól tartott, hogy a nemes állat megvetve az illy kis állatot, nem jö el a rejtkely felé. S valóban két nap múlt el a nélkül, hogy jelentkezett volna; de a második nap estéjén nyolcz óra tájban távoli ordítás kirdeté közelgését. A felhőtlen égről fényesen ragyogott le a hold. A kecske minden izmában reszketett, a rejtheiyíikön mozdulatlan és némán álló vadászok ujja a ravaszt érinté. Abban állapodtak meg, hogy először Chassaing fog lőni mint a vadászat e nemében jártasabb és ügyesebb lövö; a kapitány pedig csak akkor, ba Chassaing erre jelt ád neki. Az oroszlány nem sokára megjött, párszor körüljárt, aztán egyetlen ugrással a kecskén termett, ezt pár másodpercz alatt megfojtá s hatalmas talpának egy ütésével ketté szakitá. Ezután méltóságteljes nyugalommal körültekintve, mielőtt lakomájához kezdene arról akart meggyőződni, nem lesz-e zavarva. Hozzá is látott, de többször szünetelve felpillantott, mi Chassaingban ama gyanút kelté, hogy talán valamellyiküknek bangosabb léklzését hallotta meg: s csakugyan menni is készült, midőn az öt elveszteni félő Chassaing rálőtt, de a szokottnál kevésbé előnyös s kissé alkalmatlan irányú helyzetből. A golyó az oroszlány lapoczkájába vágott; ez borzasztóan felordított s nem látván honnan jött a lövés, mert a vadászok a sürü lombozattól egészen fedve valának, a szomszéd bozótba menekült. Chassaing sokkal jobb lövész s golyója hatását sokkal jobban ismeri, hogysem kételkedett volna, miszerint az állat, habár rögtön össze nem rogyott is, keményen van sebezve. Ebez képest az lön határozva, hogy másnap reggel sebvérén nyomozva utána mennek. Vadászaink ekkor takarójukba burkolództak s hajnalig aludtak. Másnap reggel hat órakor azon irányba indúltak el, mellyben az oroszlány megelőző estén a sűrűségbe távozott. Az út, mellyen előre haladtak, lejtőn lefelé