Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-10 / 34. szám

551 s egy mély vízmosás szélén vezetett. Alig tettek hatvan lépést, midőn az oroszlány , melly őket jönni látta és lesben állt, kiugrott a sűrűből s öt hat ölet átmérő szökéssel Chassaingre rohant. Ennek csak annyi ideje maradt, hogy egyik fegyverét ellenfelére süthette. — Szerencséjére jól czélzott s a golyó az oroszlány egy elölábát a térdcsukló közelében zúzta szét. De mielőtt másodszor lőhetett volna, az oroszlány már rajta termett. Chassaing először a fejre czélozott, de miután a czélzás még akkor történt, midőn az oroszlány hátulsó lábaira ágaskodva ugrani készült, a lövés pedig már az ugrás pillanatában dördült el, a golyó a fő helyett az elölábat érte, de ezt eléggé súlyosan arra, liogy az állat annak hasznát többé ne vehesse. E körülmény megmenté a két vadász életét. Birkózásra került ekkor a dolog Chassaing és az oroszlány közt s küzdés közben mindketten a negyven lépésnyinél mélyebb vízmosásba gördültek le. A csak egy elölábával rendelkezhető állat nem téphette körmeivel ellenfelét, hanem ezt megfojtani igyekezett. Chassaing belátta, liogy veszve van, mihelyt időt enged arra, liogy az oroszlány befalhassa nyakát; ennélfogva mellőzve az övébe dugott pisztoly használatát, minden erejét megfeszité, liogy eltolja magától az oroszlány tátott száját s iszonyú fogait, mellyekkel nyakába akart harapni. —• Egy kezével tehát megragadta az oroszlány fülét s ezt felfelé vonta, míg a másikkal a íőt nyomta el magától. Aztán hihetlen lélekjelenléttel szólt a kapitányhoz, ki ezalatt segítségére sietett: „Ne hagyjon el kapitány — löjjön, míg én tarthatom." — Mialatt ezt mondá, az oroszlány nem bírva a vadász torkát megragadni, ennek jobb vállába harapott. A kapitány lőtt, első lövésének azonban nem volt egyéb hatása , mint hogy az oroszlány még dühösebbé vált, de a második jobb lövésre már elbocsátá a beharapott vállat s feje kevesebb ellentállást tanúsított az öt eltoló kéznek. — „Vegye ki ön pisztolyomat, mondá Chassaing s ez úttal ne hibázza el többé." — A kapitány kirántá Chassaing övéből a pistolyt s e pillanatban érzé, hogy az oroszlány hátsó lábainak egyike ezombjához ér; hátra ugrott tehát s aztán az állat hasába, áléiról felfelé — ugy bogy a golyó a mellbe hatoljon — lőtte a pistolyt. E lövés jól talált; a seb halálos volt. Az oroszlány rögtön elbocsátá ellenét; Chassaing kibontakozott körmeiből s bár iszonyúan összemarczangolva, maradt annyi ereje, hogy vagy harmincz lépésnyire elfusson. — Ezalatt Saint-Marc kapitány társának második fegyverével, mellyet ez a birkozásközben elbocsátott, a vonagló vadállatot egészen kivégezte. A kapitány ekkor Chassaing tömérdek sebének bekötéséhez látott s egyéb vászon nem lévén nála, ingét szaggatá darabokra. Aztán a lovakkal távolabb hagyott szolgáját kereste fel s ezt lókalálban küldte Batnába, segélyt és szekeret hozni. Mindez azonban annyi időbe került, hogy esti nyolez óra lett, mire Chassaing a szekéren Batnába megérkezett, félig öntudatlanúl s kimerülve a sok vérvesztés, fájdalom és a szekéren rázatás miatt. — A katonai kórházba hozták őt, hol azonnal kezelésem alájött. Im az állapot, a jnellyben találtam: a jobb váll nagyon feldagadva, tizenhat sebbel rajta, mellyek közül három olly nagy és mély, hogy a mutató ujj bele fér. Ezek egyike a hónalj alatt van , a hónalj ér közelében ; a többiek a del-