Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-02-10 / 4. szám

52 járt kezdetben nem eléggé dühös, ha félénk, mással váltják fel. Illyenkor a népség azt kiáltja: perros (kutyákat), s ezzel azt akarja jelenteni, hogy a gyáva bikára kutyákat kell uszítani. Rendszerint hat bikát szoktak vasárnaponként legyilkolni. A nők — tiszteletükre legyen mondva — nem vesznek részt e kegyetlen mulatságban. Venezuela fővárosának Caracasnak fiatal gentlemanjei húsvét hetét az ott honos és nemzeti sporttal —az úgynevezett bika futással szokták ünnepelni. E sport eredeti hazája tulajdonkép a Llanos s ott némi jelentőséggel és haszonnal ís bír. A fiatal bikát megkergetik, utána a Llanero száguldoz virgoncz bátor kis lován , a futó bika farkát megragadja s a perczben, midőn a bika futás közben hátsó lábait emeli , eléje vágtat s megrántja úgy, hogy az állat egyensúlyt, vesztve összerogy. E kellő perez eltalálásához sok ügyesség és gyakorlat s az egészhez jó ló és bátor lovas kívántatik. E sporttal mulattatják húsvét hetében az uracsok Caracas népét s főkép a szépeket, kiknek kedvéért a látványt rendezik. Egy hosszú széles utcza a színtér, mellynek bcnyiló mellékutczái elrekesztvék; a nép kapuk alá, utczarekesztékek mellé szorúl, a hölgyek erkélyeken jelennek meg s ablakokból nézik a mulatságot. Az utcza felső végén zöld lombokkal díszített állványon zenekar foglal helyet. Az elrekesztett utczába hat vagynyolez tinó bikát bocsátanak ki; a nép otromba ordítással fogadja, botokkal veri, kövekkel dobálja s mindenkép riasztja a szegényállatokat, mellyeknek egyike azonban, ha inkább menedéket mint boszút keresve tart feléje, a tömeg futásnak indul s gyáván rejtőzik. Új tanúsága annak, hogy durvaság és gyávaság együtt jár s hogy a durva kegyetlen nép egyszersmind gyáva is, míg a müveit bátor — nagylelkű. A szilaj tinók inkább rémülés- mint düh miatt bőgve futnak végig az elrekesztett utczán; utánuk könnyű lovaikon az uracsok száguldanak. Bámultam e lovak ügyességét s ép erős inait. Az utcza lejtős, kövezete igen rosz — s még is a sebesen vágtató és a tinó bukásakor hirtelen összerántott lovaknak egyike sem botlott meg vagy esett el. A venezuelai ló apró, tizenhárom tizennégy markos, száraz fejű, tüzes szemű , vidor és győzös; az átalában használt nyereg sokban hasonlít a mi magyar nyergünkhez s nem egyéb mint bőrrel behúzott bak, elöl igen magas kápával s hátul kis támasszal. A czifra mivü kengyelt olly hosszan használják a lovasok, hogy annak elérése végett lábaikat nem csak egészen kinyújtaniok, de lábujjhegyeiket is lefelé fordítaniok kell. A Llaneros kengyelének talpából két gúlaszerű vég csüng le , mellynek sárga rezébe ezüstös arabeszkek vagy más alakzatok vannak vésve. A nép többnyire fakengyelt használ s ez olly szűk , hogy csak a láb hegye fér belé s rendesen csak is a láb nagy ujját teszik bele. Bevégezvén alkonyatkor a néha láb- vagy nyaktöréssel is végződő sportot, a lovagok díszmenetben vonúlnak az utczákon végig; előttük a zenekar, utánuk a