Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-02-10 / 4. szám

53 kiirjongva tolongó nép. A hölgyek koszorúkat dobálnak a nap hőseinek s az indulatos déli vér njong vagy sír nem titkolt örömében vagy bánatában, a mint választottjáé a babér vagy a sikerhiány. Este aztán tánczra gyűlnek össze az úri házak egyikébe. Volt szerencsém illy tánczvigalomban részt vehetni. Itt is mint Havannahban európai táncznemek, keringő, polka, franczia négyes sat. divatosak. A legkedveltebb azonban itt is a D a n z a; a hölgyek rendesen egész tánczkörre un turiio kéretnek fel, melly három négy táncznemből áll s a danzával végződik. Az illető tánczos beegyeztével azonban egyes lánczot un pa 1 m i t o is lehet nyerni a szép sennoritától, kinek villogó szeme sokkal beszédesebb mint rózsás ajka. A társalgás egy caracasi széppel igen nehéz feladat, mert bármilly igéző is külsejük, de a benső, a lélek, az európai igényeknek kevés érintkezési pontot nyújt. Európai divatú öltözékük izletességét sérti s túlterheli a sok aranyláncz, ékszer, szalag és csipke. A turnók közt szünetek vannak, mellyek alatt a nők egy-egy sarokban unatkoznak, a férfiak pedig a mellékteremben szívják papírszivaraikat és kártyáznak, mert a kártya nagy szenvedély Caracasbaii. Nincs összejövetel játék — még pedig igen magas játék nélkül; az asztalokon aranyhalmazok, a kedélyekben szenvedély és sivár izgalom. Hajual felé mindennek vége — s kocsik hiányában a társaság gyalog oszlik haza. Farkasvadászat Oláhországban. A ki Brassóban lakott, vagy legalább télben ott tartózkodott, emlékezni fog, hogy a Bárczaság farkasai nem csak a magános házakat, majorságokat és falukat: hanem sokszor e szép és nagy városnak népes utczáit is megszokták látogatni. — Illyenkor azután, ha valamellyik a szemtelenebbek közül akkor tartja szemléjét, midőn a városbeliek már ébren s az utczákon vannak: a téreken és utczasarkokon ácsorgó s dologra váró napszámosok, fuvarosok, teherhordók , millyenek ez igen élénk kereskedő városban számosan laknak, a farkast megpillantván, azt kocsirudakkal, husángokkal s más mindennemű hathatós eszközökkel felfegyverkezve űzőbe veszik , s „lupu — lupu"-t kiáltván, mindig több meg több üldözőt csőditnek össze ; míg a szerencsétlen, martalék után indult dúvad , midőn már minden oldalról körül van fogva s minden utja gondosan elzárva, egészen kimerülten megáll s engedi, hogy agyon verjék, vagy az utolsó pillanatig elszántan menekülni iparkodván, valamellyik sarokba vagy udvarba szorulva adja ki páráját. Egy igen hideg téli napon, reggel még mielőtt szállásomat odahagytam volna, ép ablakom alatt vertek agyon nagy zajjal egy illy vakmerő farkast, melly mint mondák : egész a város közepén levő térig szemtelenkedett s ott mintha már egészen honos volna, a városház körül kullogott, midőn őt néhányan megpillantván, utána eredtek s míg azon utczáig értek, mellyben lakásom vala: e sajátszerű vadászok száma körülbelül 70-ig szaporodott, kik között a nők és gyermekek osztálya is tekintélyesen volt képviselve.