Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-10 / 34. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Hétfő, december 10. 34. sz. Negyedik évfolyam 1800. Vadászrajz a Fehér-Kárpátokból. (Vége.) Az ügyes fövad azon nehézségeket, mellyek az emberi lábnak majdnem legyözhetlen adadályt képeznek fel sem veszi és e térséget különös előszeretetre méltatva, gyakran fel szokta keresni. — Valamint a férfi azon eredményt becsüli legtöbbre, meliyet. nehéz küzdés után aratott, úgy meglehet, hogy a fövad is a füvet, melly illy kedvetlen körülmények közt, annyi viszontagság daczára uöni kénytelen , édesebbnek találja mint a mást; vagy talán ösztönszerűleg tudja, hogy a vadász közelítésétől itt keveset tarthat. Akár mi legyeu oka előszeretetének, tény az, hogy a fövad itt nagyon szeret mulatni s szarvasokat is láttam itt már több ízben a nélkül, hogy megközelíthettem volna őket. Ezen lejtő , megkülönböztetésül a Hosszúhegy többi részeitől, a „Tüskék" neve alatt ismeretes és a iesjárda, melly a Hamovani sziklák felett kezdődik s később a hátról eltérve a Tüskék vidékét méri át, majdan ezeken túl az erdőbe merül s a kertnél a szekérúttal egyesül ismét. Ezen ösvényt követve többször vonúltam e tájon keresztül hajnalkor és alkonyat előtt és majd mindannyiszor ennek alján egy falka tar-fővadat (Kahlwild) láttam. Innen egész a felebb emiitett Poloma őserdőig a Lozsina terjed el, sürü sugár-tömeg; ennek szélén állott mindig alkonyatkor ama falka s hajnalkor szintén oda vonúlt be. Szarvas ugyan nem volt vele, de az idény szerint alig kételkedhettem, liogy ne lett volna közelében, mind34