Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-02-10 / 4. szám

51 a mülovarokra szorulok — homokos, kerek s alig nagyobb mint rendszerint a mtilovarok játsztere *), a nézöhelyek szinkör-alakulag emelkednek körös-körül. A tér keritése erös és kettős; a belső kerítésen keskeny nyilások vannak, mellyeken az ember átfér s a kerítés mögé bújhat, de a bika nem. Ezen térbe eresztik a szerencsétlen bikát, fiatal kis állatot, melly vigan kezd nyargalászni körös-körül. De csakhamar megjelennek a vivők (többnyire született spanyolok, mind spanyol jelmezben) s megnyitják veres kendőikkel az ingerkedést. A tér már magában véve sem nagy, mégis többnyire csak a kerítés egyik-másik nyílása közelében fitogtatják bátorságukat, úgy hogy ha a bika nekik rohan, egy ugrással a fal mögött teremnek ; aztán meg a bikának nincs is logikája s igy mindig csak nagy dühösen a veres kendőnek döf, a mellette álló embert pedig bántatlan hagyja. így tart ez az ingerkedés egy darabig, mire megjelennek a picadorok lóháton — de milly lovak ezek! szemen-szedett példányló valamennyi, melly már épen semmire sem használható , merő csont és bőr, alig hogy mozogni bír s illy csontvázat vezetnek bekötött szemmel a bika elé. A lovas lábszárát pléh borítja, kezében igen rövid hegyit, hoszszu lándzsát forgat, melly csak arra szolgál, hogy a bikát könnyen megsebezve, még inkább fölingerelje. Néha sok idő telik bele, mig ez sikerül, mire az ingerült bika neki rohan a szerencsétlen párának, melly ellenét nem is látja; a lovas meg nem védheti sem lándzsájával sem valami ügyes fordulattal, mert hiába minden sarkantyuzás, Rozinante nem mozdul álló helyéből, és így sorsa elvégre is az, hogy a bika irgalom nélkül feldöfi vagy megsebesíti. Erős bika a lovat lovasával együtt feldönti s némellykor 3—4 lovat is megöl. A kifárasztott bikára most a nyilasok (barrandilleros) jönnek; ezeknek támadása még legtöbbet ér, mert némi ügyesség s bátorság csakugyan kell hozzá. A nyilak szines papirral díszített 2—3 lábnyi hosszú pálczák, végükön mintegy hüvelyknyi hosszú erős hegygyei; ezeket a bika nyakába kell döfni, de csak akkor szabad, ha a bika szemben van, ha támad. Midőn a beledöfött 8—10 nyilat a bika mindenféle ugrással lerázni igyekszik , midőn a fáradtság, düh és vérvesztés már ellankasztotta, jön végre a m at a d o r (megölő, m a t a r=megölni), hosszú egyenes karddal, de ennek is csak akkor szabad az állatot — még pedig szivén találva — agyonszúrni, ha támad. Ez néha Sokáig tart, mert a szegény állat érezvén végre gyengébb voltát, annyira megretten, hogy minden ingerlés daczára sem akar többé támadni, azonkívül a matador is gyakran három-négyszer szúr s kardja markolatáig merül a bika nyakába, ugy hogy ez bőgve s vért hányva futkos körül, míg végre szivén birja találni. Némelly bika utóvégre annyira ellankad, hogy lefekszik s nem bír támadni; ekkor szolgákat küldenek, kik tőrrel nagy vigyázva megközelítik hátulról a már erőtlen állatot s igy orozva gyilkolják meg. A megölt bikát — mintha valamit nagy diadalt vivtak volaa ki — négy felczifrázott öszvérrel a népség nagy lármája s örömrivalgása között kivontatják. A népség az egész harczot nagy figyelemmel s érdekkel kiséri, ugy a vivők mint a bika bátorságát s ügyességét tapsával s kurjantásaival jutalmazza, elégületlenségét pedig füttyekben nyilvánítja. Ha valamelly bika mind*) A mexieoi „plaza de toros" van oliv nagy, mint a párisi Hyppodrome, 4*