Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-11-30 / 33. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Péntek, november 30. 33. sz. Negyedik évfolyam I860. Vadászrajz a Fehér-Kárpátokból. Különös előszeretettel, merném mondani rokonszenvvel viseltetünk vadászati tekintetből bizonyos begyek, lejtők, süríik, vagy bármi néven nevezendő helyiségek iránt. Sokszor ezeket, mint örömeink szinhelyét, az itt elért siker, az eredménynyel koszorúzott fáradozás teszi előttünk olly kedvesekké, hogy mindig azokon szeretnénk megfordulni. A melly erdő-vágás nyílt résén többször és hasonló körülmények közt láttunk hallottunk erős szarvast, oda akaratlauúl húzatunk mindannyiszor, ha azon vidék felé jövünk s ba akkorafővad ott voltjelentkezett vagy átvonúlt, azt hisszük máskor is ott lesz, vagy pedig más méltó tárgya vadászkedvünknek foglalta el amannak kalandozó helyét. És a mit óhajtunk, beb szeretjük azt magunkkal elhitetni! Ezen hitben pedig elmellőzi figyelmünket az, bogy a természet folytonos átalakulásban vau s hogy az erdő és hegy-lejtők rejtje, noha lassú, de szabályos fokozatokban változik, gyarapodik és fogy. — A mi még egy év előtt ritkitott őserdő , vagy nyilt vágás volt, mellyre estenként s hajnalkor szivesen kijárt a fövad, az a magló fáknak kivágása után sürü bokormagasságra nőtt fel, melly közt rejtve marad már a szarvas ; ha benn érjük is", legfeljebb ba elvonulása közben, feje vagy agancsa látszik ki belőle s csak a jó esély hozhatja olly helyre, bogy épen út mentében vagy egy kopár térecskén találkozhatunk vele. — A bokorstirüből néhány év fordultával sugár tömeg (Stangeu-Maas) lett, méllybe már itt-ott több 33