Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-11-20 / 32. szám

522 tömkelegét eléggé zavartnak vélé, a legsűrűbb szomszéd fára ült, bonnét nyugtalan szemmel kémleli cselének sikerét. A vadász nem is álmodik arról, hogy a tyúk közelében van, a csapat pedig már vagy 20 percznyi távolra a bokrokban gyűlt össze, meilyeket ebével csak az imént kutatott ki. — Csak midőn ellenét az ellenkező irányban távozni látja s nem előbb indul meg a tyúk is, sokszor csusszanva a magas íü között, hogy csapatjának menhelyét elérje s azután nyugton marad az egész napon át. Máskor ismét a foglyot utánozza és maga után csalván az ebet, eltávolítja őt csapatjától s csak akkor kel szárnyra, mikor vadász és eb már olly távol vannak: hogy fiait veszélyen túl hiszi. E cselének azonban sokszor drágán fizeti meg árát, mert a vadász elégedetlenségében, felhevülten s mi a fö, félvén a fennsiiléstöl,nem tekintve nő nemét reá durrant s a fajdfiakat árvákká teszi. Ha a tyúk csupán meg van sebesítve, akkor is utolsó pillanatait fiainak javára törekszik fordítani. Fejét fájdalmaiban el nem veszíti s mindig csapatja menhelyének ellenkező irányában távozik, akár azért, hogy az eb elöl meneküljön, akár, hogy békében meghalhasson. Ezer példáját lehetne felhozni a fajdtyúk csibéi iránti gondoskodásának s a banga számtalan illy apró drámák színpadja volt, meilyeket mi kedvtöltésünknek, vagy szükségleteink kielégítésének mámorában merev hidegséggel s érzéktelenséggel nézünk. Mindabból, mit eddig mondottunk, kiviláglik, hogy augustus és September hónapokban a fajdot erdőtlen helyeken hiába keresnők s az csak kivételes eset, ba vagy a mocsárok partjain, vagy a bangában reá bukkanunk. A fajd mind e mellett szereti a vizenyős helyeket s ha valamelly erdő mocsárral bir, ott csak keresni kell, a csapat nem leend messze. Ez időben a fajdkakast lesen is lebet lőni, ép úgy reggel, mint este. A reggeli les a legjobb , mert napfelkeltekor a fajd tápiáját keresi és igen gyakran a vetésföldekre is kijő böngészni. —- Melly helyeket szereti leginkább ? azt a vadász dolga kitapasztalni. Azonban meg kell vallani , hogy a vadászat ezen neme nem igen dicséretes s azért tisztességes vadásznak nem is ajánlható. Október hóban a fajd életmódját egészen megváltoztatja, Mikép eddig a fák árnyát szerette; annyira kerüli azt most. — Nem kell öt többé az erdőben keresni; ezentúl egyedüli helye a megmérhetlen hanga, hol bővséges táplálékot talál. Mindennap kimegy oda mindaddig, míg a hó le nem esik s este visszajő meghálni az erdőségbe, mellyet menhelyül választott, A kakas a magányt szintén megunja s szeret a fajabeliekkel egyesülni olly annyira : hogy néha 18—20 darabból álló csapatokat találhatni. Különös azonban, hogy illyenkor ismét a vén tyúk szigeteli el magát a többitől. Németbonban, Sziléziában és Svécziában az illy csapatok néha több száz darabnyi számara növekesznek. (Vege következik.)