Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-11-20 / 32. szám

523 T á r o g a l ó. Az átalános vadászidény beálltával ismét megszólal tárogatónk, bogy a sport körébe esö azon kisebb eseményekről, mellyek külön czikk tárgyát nem képezhetik, továbbá a bel-és külföldön felmerülő sporthírekről, újdonságokról stb. időnkint értesítse e lapok olvasóit. E rovat érdekét annak tarka változatossága képezvén , ezennel kérünk mindenkit, hogy sportélményeiből habár a legcsekélyebbet s habár csak néhány sorból állót is, velünk közölni sziveskcdjék. Mai szemlénket, az időrend megtartása végett, külföldön — a jól tilalmazott és dús zergeállománnyal biró steyeri havasokon kezdjük, mellyek a múlt September hóban szokás szerint kiadták évi adójukat. A tulajdonos berezegnek Magyarszágból is volt néhány vendége s e főurak egyike, kit e lapok olvasói plasticus tollrajzairúl ismernek, megosztandja velünk vadászélményeit egy gyönyörű czikkben, mellyel a Vadászlapot gazdagítani igérte. A szalonkák jöttek mentek s az őszi idény csak helyenként volt jobb az igen rosz tavaszinál. Az alföldön s Dunántúl aránylag jó eredménnyel dicsekesznek, de a felső megyékben csak sporadice tűntek fel az átutazók; így például az annyi jó és szorgalmas lövadásszal biró Nyitrában Z. í. volt legerősebb 9 darabbal. Ellenben farkasok elszaporodásáról báliunk liíreket, mellyek ellen ugyancsak Nyitrában nagyobb hajtóvadászatok készülnek. — Ezekről, valamint egyéb ottani vadászatok lefolyásáról is meg van igérve lapjaink számára a tudósítás. Hogy nyúl és fogoly régen volt olly tömérdek mint az idén, arról a nemvadász pesti lakos is meggyőződhetik, ba az itteni piaezon körültekint. A vadárusnál egy nyúl ára átlag 80 kr, a fogoly darabjáé 60 kr, ök azonban és a vendéglősök alig féláron veszik e vadnemüeket részint a lieti vásárra jövő szekerekről, részint nagyban a vadászterekről. — Így például a fönebb leírt csepeli vadászatnak egész zsákmányösszegét egy vadárus előleges alku útján vette meg. A nyulak sokasága valóságos embarras de richesse-t okoz a kopófalkáknak, mellyeket a minduntalan kelő új és új nyúl tévútra visz s végre kifáraszt. Nem sokára alkalmunk lesz e különböző falkák működéseiről egy összefoglaló czikkben tenni jelentést. Sz. Hubert az idén komoran tekinte le híveire , kik neve ünnepét megülni Csákóra gyültenek. Voltak pedig számra tizennyolezan, többnyire a régi jó időkre visszaemlékező sportsmauek, kik már húsz év előtt is együtt vadásztak. November 3-a faggyal viradt, mihez még éles keleti szél járulván, szimatnak híre sem volt a kedvezőtlen talajon. — De Hubert napja levén, a védszentnek meg kelle adni a méltó tiszteletet — s a lovak nyergeitettek és Robert megjelent a falkával. Az eredmény az előre látott lőn: egyetlen róka került hajtásba s ez is szimatot nem hagyva maga után, kedvezőbb időkre tartá fel bőrét s ezúttal megmenekült. Az est társadalmi örömei azonban kárpótlást nyújtának a meddő sportért s ba ez alkalommal nem a szokott zajos kedvcsapongás tölté be a termet és a kedélyeket, ez napjaink s viszonyaink honfigondtól terhes komoly jellemének rovandó fel. Az országos nemzeti agárverseny alkalmasint élénkebb képet nyújta a Hubert napinál. Az eredményről lapunk közelebbi száma hozhat jelentést, ma csupán a készületekről van tudomásunk, mellyek szerint november 18-káu Csákó gyepén több billikomos agár, Biliar, Szabolcs, Békés, Csanád, Arad, Csongrád, Pest, Heves, Tolna, Fejér, Somogy legjobbjai mérkőznek egymással s az Angliából ez évben érkezettekkel. Szakértők a somogyi agárnak, B. L. tulajdonának jósolták a díszkardot— melly, midőn e sorok világot látnak, már oda lesz Ítélve a még most ?-nek. A magyar kiválólag szenvedélyes lovas-, agarász-, és vadásznemzetnek szereti magát tartani s ez kétségkívül úgy is van, csak az a baj, hogy nyomott pénzviszo-