Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-11-20 / 32. szám

521 lelhetni e királyi madárnak , mert a csapat, vagyis a fajdtyuk fiaival, többnyire a környék valamellyik ligetében tartózkodik, hol bőséges és könnyen fellelhető élelemre akad. Bizonyos vadászoknak ama rút szokásuk van: hogy még hajnalhasadta előtt indulnak a fajdra vadászni, a mi pedig nagy hiba , mert a nap első óráiban a fajd erre is, amarra is barangol és keresi reggeli táplálékát; nincs ott, hol a vadász őt meglephetni gondolná; ba pedig reá akad , csak bajjal kaphatja lövésre. Azok tehát, kik így cselekesznek, irigyek, önzők s társaik elöl akarván a zsákmányt elcsípni, csak elriasztják a vadat, anélkül, hogy ebből bár kinek is baszna lenne. Midőn azután a kedvező perez elérkezik, az illy koczapuskások fáradtak és kimerültek, a fajdkakas pedig zavaratlanul pihenhet a porfürdöben, valamelly rekettyének árnya, vagy a sürti banga alatt. Fajdvadászatra a nap felkölte utáni első órákat kell választani. A bőség e különben olly fürge és bátortalan állatot nehézkessé és tunyává teszi s ekkor az után az eb elöl le lehet kapni, mint valamelly kövér fttrjt, vagy magános foglyot. Ha a csapatra egyszer ráakadtunk , vigyáznunk kell nehogy azt ismét elszalasszuk. A fajdok egyike zörejjel felrepül. —Erre nem szabad lőni, mert ez a fias tyúk mellyet tiszteletben kell tartanunk. Azonnal követik őt fiai s ezekből azután tetszésünk szerint választhatunk. Az első lövés után a csapat egyenes vonalbau egymás utáu repül e! előttünk s az erdő mélyeibe menekül, de nem szabad e miatt zavarba jönnünk. Hadd menjenek meggondolatlan fiatal társaink gyorsan azon irányban, mellyet a fajdok vettek : hasztalanul fognak járni és semmit sem találandnak. A kakasok, ba bizonyos távolba értek, rögtön vagy jobbra, vagy balra fordulnak s visszatérvén kiindulásuk helye mögött, vagy 20 inétre-nyire ismét leülnek, minek folytán az ügyes vadász csekély terjedelmű körben vadászhat, gyakorlatlan társainak nagy álmélkodására. E szárnyasoknak fenn leírt csele gyakran megmenti őket a tökéletes szétriasztatástól s így jól kell ismerni ravasz szokásaikat, ha az ember ellenükben sikert akar aratni. A természet a fajdtyúknak éles és igen bizalmatlan ravasz ösztönt, gondos és gyengéd szívet fiai iránt, feltűnő képességeket és számtalan olly tulajdont adott: mellyekkel azokat a vadorok hálói és a vadászat veszedelmei elöl megóvhatja. Szegény anya! csak ritkán sikerül neki saját élte árán is , uébányat fiai közül megmenteni. Az eb vadat áll. Az egész csapat vezetve a tyúktól felrepül, de nincs lövésre s minthogy semmi zaj el nem riasztá, azt hinnők, hogy csekély távolra ismét le fog telepedni. Az eb csakugyan is nem sokára jelét adja, bogy a kakasok nincsenek távol. Farkát csóválja, a bokrokban keres, nyugtalanul s határozatlanul emeli fel orrát, mert kutatja a vadnak szimatját. Hasztalan fáradság! vadász és eb egykiut megfordulnak s mintegy kört járnak , mellynek középpontja eltűnt. Ime ennek oka: csupán a vén tyúk telepedett le s ez alatt a csapat a légben szokásos kanyarodását vitte véghez, ő pedig különféle irányt véve, midőu utainak