Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-10 / 1. szám

2 feltűnőbb volt a nagy ezüst állvány, mely az asztal közepéről lépcsőzetesen emelkedett a csilár felé- Az állványon lehető legízletesebb elrendezésben volt szemlélhető a mindennemű téli gyümölcsök vegyüléke, mellyek a galgóczi vár nagyszerű kertjeiben termettek. E gyümölcsök egytől egyig olly szépek, olly kitűnő minőségűek, hogy a pesti gyümölcstárlatra küldve, ott az első dij méltán részükül esett volna. Ha már a szem e téli körték és almák, szőllő, lasponya, berkenye sat. zamatos épségén gyönyörrel nyugodott : mennyivel inkább meglepte azt az állvány tetején sárgálló négy darab czitrom, mellyeknek egyike sem kisebb 8 ujj magasságúnál, 5 ujjnyi átmérővel. E délszaki gyümölcs a nemes gróf terjedelmes narancsés czitromházaiból került. Az asztal pompás teritéke körül az étterem állványain ragyogtak a hajdankorból származó ősi arany serlegek, billikomok, tálczák, ezüst edények, tálak sat. A nyájas házi úr helyet foglaltat vendégeivel, kik elé aztán a legügyesb kéz remeklő művészete állitá mind azt a jót, mit a Vág völgyének sikja és folyama csak teremhet. A poharakban magyar borok csillogtak s hogy a külföld is képviselve legyen, Champagne terméke is vígan habzott és gyöngyözött fel. A világ legnemesebb borával, Tokaj nektárával a házi úr egészségére történt felköszöntések után végződött az ebéd s a vendégek a terembe vonúlván, itt a világirány, nemzetélet, európai mozzanatok s hazánk ügye körül forgott az élénk társalgás. A téli est hoszszát ártatlan kártyajáték s később thea melletti vidám beszélgetés rövidíté; s aztán kiki fölötte kényelmes hálószobájába ment. E jól töltött nap hü képét adja a következett többinek. Másnap 13-án reggel a meszebb eső Dráhoczra készülvén a társaság, korábban kellett indúlni. A tiszta szép idő s a kilátás arra, hogy ma a dráhoczi fáczános fog meghajtatni, a legjobb kedvet idézte fel. A nemes gróf Dráhoczon új fáczánost telepitett s itt is ép úgy mint Pöstyénben a fáczánokat vadon tenyészti. Az új telep fekvése igen czélszerü és helyes s a most tapasztalt sikerdús kezdet igen szép jövő reményére jogosít. Nyúl és fáczán szinte hajtotta egymást; de a vadak valami időváltozást érezvén, a nyulak legnagyobb részé s a fáczánoknak több mint két harmada visszatört. Akárhányszor hajtattak meg a pagonyok, darabig előre ugyan, de aztán visszarepültek a hajtások legszélső részeibe. Mindamellett vadászaink gyakorlottsága nem engedett a vadak cseleinek s szokott ügyességgel jobbadán roppant távolságról ejtette el azokat. E napnak utólsó hajtása volt a legszebb. Ekkor a vadászok sorba állottak a hajtókkal s egy csekély sűrűségen nyomulván előre midőn felriaszták egyszersmind el is ejték a nyulakat és fáczánokat s ezen utólsó hajtás határozta el a nap fényes eredményét, levén ez 145 nyúl és 147 fáczán, mi hét vadász fáradságának nem megvetendő jutalma. A hajtás bevégeztével a társaság kocsikra ült s már nem a galgóczi várba, hanem egyenesen Pöstyénbe sietett, hol ismét kiki minden lehető kényelemre talált az ottani bár kicsiny, de igen kedves úri lakban. Szokott átöltözés után vigan lo. bogó kandallótüz mellett fogadá vendégeit a nyájas házi úr és ismét megnyíltak az étterem ajtószárnyai s az ebéd minősége újra tanúságát adta ama gondosságnak, melly ugyanazon — már a galgóczi várból ismert — ügyes kéz remekléseivel táp-