Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-10 / 1. szám

3 lálta a vadászokat. Ebédközben jött a hir, hogy a zivatar teljes erővel beállott, hogy már is lábnyi magas hó esett s a növekedő fergeteg mindinkább dühöng. Ez nem lehete kedves hir s a tapasztalt: vadászok mindenike felemlíté a vadak nyugtalanságát, mint a váratlan időváltozás előjóslatát. Dec. 14-kén reggelre a fergeteg megszűnt ugyan , de nem a havazás s a társaság abban állapodott meg , hogy miután a vadászati rendeletek már kiadva és megtéve vannak, bevárandó a havazás csőkkenése , mihez némi remény mutatkokozott — s aztán nyulakra folyjon a vadászat. 11 óratájban neki derült kissé az idő s a vadászok nyomban ki is vonúltak a síkra. A roppant hó csak lassú haladást engedett s azért csak két kör volt alakítható. Ezekben e napon 203 nyúl, 2 fogoly és 1 róka esett. Az idő mindinkább tisztúlt s a jövő napra kitűzött fáczánvadászatra jó reménnyel biztatott. Dec. 15-kén csakugyan jó idő kedvezvén, a rendes reggeli után kitűzött órában vonúlt ki a társaság. A hó magassága az erdőhez való közeledést alig engedé; a fákat és bokrokat vastagon fedé a hó s attól lehetett tartani, hogy a hajtók azokon rendesen nem fognak átbújhatni s így majd a magas hóban szaladni nem tudó fáczánok közül csak azok kelnek fel, mellyekre a hajtók esetlegesen bukkannak. Úgy is lön. Minden pagony kétszer lőn meghajtva s a másod izben mindig több fáczán mutatkozott. E fáczánosban különösen nagy és sok levén a hó, a mellette levőben rendelt kisérletet a házi úr. Itt az apróbb s nem olly siirü bokrok között könnyebben voltak felzavarhatók a szárnyasok — de aztán egyre is szólt a fegyver s voltak olly pillanatok, hogy a folyton kelő és szünet nélkül repülő vad fáczánok után üres fegyverrel kelle nézni. 105 nyúl és 298 fác-zán esett. Este felé elborúltaz idő smire haza értek a vendégek , ismét havazni kezdett. December 16-kán reggel elállt a havazás s 10 óra tájban kivonúltak vadászaink az őket már váró hajtókhoz. A hajtás erdőben történt s folytonosan menve 103 nyúl bukott fel. Ekkor más állást vettek a vadászok s egy erdő sűrűjéből zavartattak ki a fáczánok. A szökni tudók innen egy más közeli fáczánosba szökvén át, a társaság utánuk ment; de most olly irtózatosan kezdett havazni, hogy már a fegyverek is felmondották a szolgálatot. A vadászok edzettsége azonban nem tágított s így történt, hogy a roppant hó és rosz idő kedvezőtlensége daczára is 184 fáczán és 3 fogoly esett. December 17 kén a szokott napi rend. A vadásztársak egy sikon állottak fel, de hasztalan, mert helyeiközzel olly hófuvatokat kelle gázolni, mellyek a szó teljes értelmében hónalljig értek. Az e napi második körhajtás a vad mennyiségére nézve nem ugyan a legdúsabb sikerű, de a nyúlaknak a hó alatti tanyázásuk miatt a legérdekesebb volt. A vadászok sorban valának felállítva s közöttük a hajtók felosztva ; előttük a nagy fejér róna. Megindúlván a menet, a puha porhó mélyéből egyre vetették ki magukat a nyúlak. A hó alatti tanyának eleve semmi jele sem látszott, csupán gyéren itt-ott piczike kis nyílás; a nyúlak azonban soha sem innen, hanem mindig két három ölnyivel odább a sima hóból ugrottak elé. így bizonyodott be az, hogy illy fergeteges időben a nyúl behavaztatja magát s mozogván a hó alatt, mintegy vaczkot készít magának, mellyben addig hever, míg vagy jobb időt nem érez' 1*