Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-11-10 / 31. szám

495 gyors futó s kitűnő ugró hiréhen állott; bár e hírnevét a második ugratón; mellyet megtagadott, sehogy sem igazolá. Már jelentékeny térelönyt nyertem volt, midőn néhány csekély akadályon áthaladván, a harmadik ugrató felé fordulánk s egy meglehetős magasságú sövényhez érkeztünk, mellyet Lion csodálkozásomra jól átugrott; ezután utamat egyenes vonalban folytatám, míg egy másik sövényre kitűzött 2 zászló a követendő irányra vezetett. A sövény maga nem vala jelentékeny magasságú, de a hely, hol ugrás után a ló ismét földet ért, 3 ölnyi mély. Lion bátran ment neki s általam szorítva, mód nélkül tértfogó ugrást tett, mi alatt nem bukott főre, hanem első lábaira esett, minthogy még ugrás alatt , a légben a kantárszárak megfeszítése s felső testemnek hátrabocsatása által őt s így magamat is a felbukástól megóvtam. Az ugrató túlsó oldalán állottak azon urak, kik csupán a fogadásokbau vettek részt s ez ugrást, melly a legválságosabb volt, látni akarák. Magam szerencsésen átértem s én valék az egyedüli , ki czélhoz ért. ll-dik torony verseny Pardubitzban. Az indulás mélyen szántott földön , rézsút lefelé történt, hol keresztben kellett a barázdákon átloVagolnunk ; a szántóföldnek mélyebben fekvő oldalán a talaj sokkal lágyabb, a fonott ugrató sövény sokkal magasabb s annak túlsó része, hol Lion ugrás után földet ért, sokkal mélyebb volt. E körülmények egy részt ngyan kedvezőtlenek valának , mindemellett az egyenes vonalt választám, gondolván: „a ki mer az nyer." Lionnak meg kellett az akadályt rohannia, de ez egyszer rövid ugrást tett s előlábaival a sövényt érintvén, bizonyára velem együtt felbukott volna, ha e bukást eleve sejtvén — a kantárszárakat erősen meg nem feszítem s bár leérkezésekor térdeire rogyott is, segélyeim : sarkantyuzás, ütés s a kantárszárakkali felrántás csakhamar ismét lábra állíták, mi által az időveszteség alig pillanatnyi lön. Erre következett csekély távolban egymástól 3 mesterséges akadály, mellyeket Lion figyelembe nem véve át nem ugort, hanem csak rajtuk keresztül tört. Az első ugratótól kezdve egész az ötödikig a versenytér legelő volt; az ötödik ugratót valóságos sáncz képezte, mellyröl valamennyien azt tárták, hogy egyikünk sem fogja átugratni s a mellette lévő, Angliában „gate"-nek nevezett kapu leend ama pont, mellyen majd vagy átugratunk, vagy keresztül töretünk. Minthogy Lion egymás után négy ugrást nem tett tisztán s a fönebbi helyet már távolról láttam, azért a mondottam sánczot választottam ugratási tárgyul. Már mintegy 100 lépéssel előbb élénk segélyekkel hatottam lovamra s teljes száguldásban vezettem öt a sáncz irányába, mellyet bár nem nagyon széles, de mély árok s igy igen magas felhányás és ezenkiviil fonott sövény környezett. A mint e sövényhez közelebb értem, éreztem, hogy Lion hol jobbra, hol balra törekszik, de pár kemény ostorcsapás, támogatva sarkantyú, kantár és lábszársegélyektöl, a ki31*