Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-11-10 / 31. szám

496 törésben öt megakadályozta s valamennyi nézőnek, de nevezetesen tulajdonosának, Clam Ede grófnak bámultára, az akadályt átrepülte. Herczeg Liechtenstein Rudolf a rácsos fakapunak lovagolt, lova neki is tört, de elejével fennakadván, a rácsokat eltörte , mi által a kapun keresztül mintegy út nyilott melly az öt követő lovasoknak az áthaladást megkönnyítő. E lovasok, közöttük a jelenlegi altábornagy báró Ritter, egy kocsiúton lovagoltak a szántóföld hosszában, mellyen magamnak igen mocsáros földtérrel kelle küzdenem s a mint e föld végén egy széles patakot kellett vala átugratnom : lovamat megállitám, mert az akkori kapitány Ritter, az árok mellett lovagolván, olly módon szegte át utamat, miszerint, ha Liont még jókor fel nem tartóztatom, vagy én öt gázolom le, vagy ö engem. E véletlen által a többiek, kiknek az árok útjukba nem esett, megelőztek, de nem sokára őket ismét elérém s még néhány csekély úti árkon átugratván, egy nagyon széles patakhoz értem. Az urak ketteje már a vízben bevert; magam azonban Liont minden erőmmel szorítottam, mire is az olly kétségbeesett ugrást tett: hogy sziute hosszúnak tetszett az idö, míg ismét földet értem s ezután még meglehetős bosszú utat tevén akadály nélkül, végre azon helyhez közeledtem, mellyen egy múdnélkül magas, 4 keresztrúddal ellátott karzat állott. Azon hiszemben, hogy Lion ez ugrást alig teendi meg s valószínűleg a karzaton át fog bukni, minden lovarfogásimat elővettem, hogy öt felbuzdithassam s már a neki ugráskor felébredt bennem az előérzet, hogy csakugyan jól fog átérkezni, mi meg is történt s szerencsésen földetérve, megállottam. Ezután visszapillantva, Liechtenstein Ágost berczeget láttam határozottan a karzatnak rohanni, de lova az ugrást megtagadta s így én hegynek tovább lovagolván , újra nyertes lettem s ismét az egyedüli valék, ki czélhoz ért. 111-dik toronyverseny Boroszlóban. Boroszlói utam Troppaun vitt keresztül, hol gróf Nimptsch Kamillo barátommal találkozván, mondám neki: hogy Boroszlóba megyek s ott Clam gróf barátom helyett Liont fogom lovagolni. Nimptschet felszólitám jőne velem, mire ö azt mondá, hogy előbb ezredesétől keilend szabadságot kérnie s így ennek válaszát, melly azonban kedvezöleg ütött ki, bevárván, másnap reggel Boroszlóban megérkeztünk. Délután a versenybizottmány a versenytér szemügyrevételére hivott meg, mi minden toronyversenynél szükséges ; ezelőtt azonban már megtudtuk, hogy mind a 22 porosz nevező lovát visszahúzta s herczeg Sulkowsky is, ki Nimptschet ismerte, ezt a versenybeni részvétre helyette felkérte azon ürügy alatt, hogy ö betegeskedés miatt nem képes lovagolni. Midőn a térnek megtekintésére kilovagoltunk , a bizottmány legelőbb is meg. mutatá az első bárom ugratót, mellyek a zászló által kijelelt s 50 lépésnyinél nem többre terjedő indulópont előtt valának. Az akadályokat olly gátok képezték, minőkkel nálunk Magyarbonban az aklokat szokták elzárni, miért is hogy az ember rajtuk áthaladhasson, három ugrást kellett tenni; ezenkívül e gátok jelentékeny magasságúak és szilárdak voltak,