Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-11-10 / 31. szám

494 hátik; más részt a hírneves sportsman pontos naplót vitt mindig élményeiről s e lapok szerkesztőjének kérelmére megígérni szíveskedett, hogy e naplóból egyes helyeket közlend időről időre a „Vadász- és Versenylapban", mellynek olvasói e közleményeket bizonyosan nagy érdekkel fogadandják. Lapunk mai száma ama három torony verseny (Steeple. Chase) leírását tartalmazza, mellyekben a gróf Liont lovagolta s mindannyiszor győztes volt. Az ebez tartozó körajzú kép a nemes grófot ábrázolja Lion hátán 1841 évből. A rajzot e hó 20-áig minden előfizetőnk kezéhez veendi. I-ső toronyverseny Pardiibitzban. Pardubitzba egy nappal a meghatározott idő előtt érkeztem meg Prágából, hol néhány napig csekély betegeskedés tartott vissza. Megérkezésem napján Liont megkísérlés végett átvettem s lovagoltam is , de akadályt nem találván, csupán járását és készségét tettem próbára. Futása kielégítő volt, kézre is könnyen állott; de lovászom nyilatkozata , melly szerint Lion nem biztos ugró, nem a legkecsegtetőbben hatott reám. Átér, hol másnap a gátverseny véghez vala menendő , már ki volt jelölve s azt az illető uraknak megérkezésem napján meg is mutatták. Következő napon , a kitűzött, időben kilovagoltam az összejövetel helyére s megnéztem a legközelebbi ugratót, mellyet széles és egyszersmind mély árok képezett; a sánczolaton egy legalább is 4 lábnyi magas, karókra font sövény állott s épen e karókat akarták mélyebbre verni, mi ellen azonban én óvást emeltem, mondván : liogy ezen ugratok tegnap már belybeu hagyattak s így azokon ma nem szabad többé változtatni. A verseny kezdetét igen széles patak képezte, körülbelül 50 lépésnyi rárohanási térrel s lovarok hárman valánk: egy porosz, herczeg Liechtenstein Rudolf és én

; ki gyorsan indultam miut első, a többi urak példámat követték. Az első akadályon mindhárman szerencsésen átértünk s én térelőnyömet, mellyet a többi előtt nyertem , egész a második már íonebb leirt ugratóig megtartám. E második ugratónak azon teljes meggyőződéssel vezettem Liont, hogy ő azt el nem fogadandja, miért is igen gyors menetre szorítám, hogy ne legyen ideje a kitörésre gondolni s ugorni kényszerüljön. A mit vártam be is teljesedett, Lion remekül ugorta át ugyan az árkot, de teljes súlyával s olly erővel vetette magát a sövénynek, bogy e szilárd sövényt áttörte s összerogyott, mire azonban én őt a nélkül, hogy róla lemaradtam volna, felrántám s az utat tovább folytattuk. A porosz lova, a mint balra mellettem az árokhoz érkezett, az ugrást megtagadá s a sövény hosszában , azt jobbra hagyván, az árok mellett kifutott; bg Liechtenstein Rudolf pedig a rézsen, mellyet én csináltam, szerencsésen átugratott a sikra s itt egy ültetvényen keresztül és egy patakon átrobanváu, utánam sietett s így kettőnknek nem volt többé okunk veszélyes ellenünktől, a porosztól, tartani, ki nem épen személyiségeért vala veszélyes vetélytárs, hanem inkább lova miatt, melly igen