Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-10-30 / 30. szám

488 Befogtam a csacska Yankee száját, mert egy kiálló magas szirt fokán két sasfiók szárnyainak szélét pillantám meg s vijjogásaik és szárnyemelgetéseik az öregek közelgtét árulák el. A távolba tekintve csakugyan látható is volt egy fekete pont, melly szemlátomást növekedett s rajzolá körvonalait az ég azúrkékében. Néhány másodpercz múlva a sas köDnyü mozdulattal bocsátkozott le fiókjai mellé s jókora búsdarabot hozott számukra. Ezek már isztiketolluak s igen bátrak és mohók valának. A perezben , midőn fejemet jobban láthatás végett előre dugtam, a nőstény is megjelent s minket észrevett. Rémült víjjogást hallatva kiejté csőréből a hozott konezot — a fiókok pedig rögtön a sziklahasadékok közt tűntek el. A hím felröppent, de nem sokára—ama megfejthetlen ösztöntől vezérelve, hogy fegyvert nálunk nem látva, veszélytől tartaniok nem kell—mind a két madár ismét közeledett s fölöttünk kóvályogva fenyegető vijjogást hallatott. Abban egyeztünk meg, hogy másnap fegyverekkel jövünk e helyre vissza; de az egész éjen s következő napon át vihar dühöngvén, csak harmadnap jelenhettünk meg ismét. Kötélhágcsókat is hoztunk magunkkal, mellyeknek segélyével egy emberünk felmászott a szirttetőre s a fészket — üresen találta. A sasok ösztönszerűleg sejtvén a veszélyt, felhasználták az időt s nemzedékeiket távolibb biztosabb helyre vitték át. (Vege következik.) Az elvctélés. Elvetélés vagy idétlen szülés alatt értjük azon rendkívüli esetet, midőn a méh gyümölcse be nem várja a természet által megbatározott időt s ennek lefolyta előtt az anyaméhet odahagyja. Ha a csikó a rendes 48 bét első fele előtt jő a világra, akkor ezt éretlen, vagy idétlen ellésnek nevezzük s az ezen esetben többnyire a magbéjba zártan halva jő ki, de ba él is, önálló' életre az anyaméhen kivül nem képes; ba azonban a kora ellés, a fennemlített időnek második felébe esik, akkor ezt kora szülésnek, vagy tulajdonképeui elvetélésnek mondjuk s minél közelebb esik ez már a megbatározott időnek betöltébez: annál hasonlóbb egész véghezmenete a rendes elléshez s a csikónak életben maradására is annál több remény nyílik , ha az nem épen holtan , vagy beteg állapotban született. Sokan azon nézethez ragaszkodnak: bogy a csikó, ba elletésekor még szőrtelen , életben nem maradand, de ba már egészen szőrös, akkor fel fogjuk nevelhetni. E nézet azonban sokkal átalánosabb, sem hogy teljesen hiteles lehetne s tapasztalatok nyomán biztosabb azoc elv, melly szerint 3—4 héttel korábban ellett csikónak éivemaradása rávitelesen, vagy is inkább rend szerint várható, azé melly 8—9 héttel előbb jő világra kétséges , de remélhető, végre a 10—12 héttel, vagy többel a rendes időpont előtt elletté valószínűtlennek vagy épen lebetlennek tekintendő. Az elyetélésnek vagy idétlen ellésnek, melly minden emlős állatot érhet, tehén, juh és kecske sokkal inkább ki van téve, mint a ló s az utóbbinál többnyire a veinhességnek vagy első, vagy utolsó három hónapjában történik. Vadkecskéknél s vaddisznóknál az elvetélés ritka eset, bár ezek sokszor ke-