Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-10-30 / 30. szám

484 Bölények elejtését már a lengyel kormánylat idejében nem csak szigorúan büntették, hanem e vad tenyészésére és ápolására is álltak fenn rendszabályok; példáúl az őserdő közelében lakó — úgynevezett Osotsniki koronajobbágyok nem fizettek földadót ama kötelezettségük teljesítéséért, hogy a bölényeknek téli takarmányúl kellő szénáról gondoskodtak. — E rendszabályokat a mostani kormány is fenntartja s az őserdőt legszigoruabban tilalmazza. Bölényen kivül van itt még őz, vaddisznó, farkas, róka, nyest, borz tömérdek; jávorszarvas és hiúz is fordúl elő; szárnyasvad: siket- és nyírfajd, fogoly stb. Medvét is lőttek 1846-ban, de azóta nem. E rengeteg — bölényei miatt — legkedvesebb vadásztere volt a lengyel királyoknak s erre még most is emlékeztetnek némelly erdörészek nevei, minők: Augustovo, Királyhidja, Bátborihegy stb. Az utólsó nagy vadászatot 1752. September t 27-kén III-dik Ágost Zsigmond király tartotta itt, mint ezt egy Bialovieczában ennek emlékére állított kő bizonyítja. Ez alkalommal 47 bölényt , 13 jávort s több fövadat lőttek. Több mint száz évi szünet után tehát e rengeteg most látta az első orosz császári vadászatot. 0 felsége erre a weimári nagyherczeget, Albrecht és Károly porosz herezegeket, Ágost würtembergi herczeget, Frigyes hessen-casseli, György meoklenburgi s több más herczeget hivott meg. A magas vadásztársaság az erdő közepében—tehát minden oldalról 3 mértföldnyire erdőségtől környezve—választá a tanyaszállást, hol az erdész és vadász lakházakban fényes fogadtatásukról gondoskodva volt. A vadászatok rendezését Seloni tábornok és az udvari fővadászmester gróf Fersen titkos tanácsos urak vezették. Az említett magas vendégek Vilnából indúlva, barmincz órai utazás után oct. 17-kén, Sándor czár pedig és a kíséretében lévők oct. 18-kán érkeztek a bialovieczi tanyára. 0 Felsége délelőtt vendégeit látogatta meg; a vadászat déli 12 órakor kezdődött s este végződvén másnap oct. 19-kén folytatva lön. E két napi vadászat eredménye következő: 30 bölény, 2 jávor, 11 vaddisznó, 13 őz, 8 dámvad, 15 farkas, több borz, róka és nyúl. Az elejtett bölények közül maga a czár 9-et lőtt. Saskeselyű vadászat észak-Auierikában. Egy philadelphiai régiségbuváruál — írja a franczia Henri Révoil — a hírneves Franklinnak egy levelét láttam, mellyben ő sajnálatát fejezi ki a fölött, hogy az északamerikai államok jelképéül honfiai a sast választották. „Egy világot adnék érte — irja Franklin 1783-ban barátai egyikének - ba e választás nem történt vala, mert a sas vad és szemtelen jellemű madár, melly élelmét nem becsületes utonmódon keresi. Gyakran látható valamelly száraz ág tetején, mint áll lesben a vízi ragadozókra, hogy elvegye tőlük a zsákmányt, melly után ö maga fáradni restek Megpillantván egy illy — családja számára élelmet vivő madarat, villámként csap reá és csőréből szemtelenül ragadja ki a fáradságos keresményt. Sebes röpte és ereje daczára sem boldog, mert tolvajok és orgyilkosok módjára elhagyatva szegénységben nyomorog. Gazsága mellett gyáva is, mert néha az alig diónagy-