Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-10-20 / 29. szám

474 Az epések szintén kanczák és csődörök között találkoznak leginkább, bár a heréltek között sem olly ritkák már mint az elevenek. Ezek kantárt, nyerget, átalán semmi kényszert nem tűrnek, daczosak, mindig azon vannak, hogy az ö akaratuk teljesedjék és sokszor inkább lovasukkal együtt a földre vetik magukat: hogysem enuek engednének; keveset esznek és isznak, rúgnak, harapnak s ápolóikkal, valamint társaikkal mindig harczban élnek; ha tűzbe jönek nem lehetőket egyhamar megnyugtatni s idomításuk csak eszélyes, gondolkodni és magát minden viszonyhoz alkalmazni képes idomárnak sikerűi. Ez epés lovak között akadtam a legtöbb karörágóra. Búkórosak leginkább s majdnem kizárólag a heréltek; ezek csendes, nyugodt hangulatuak , többnyire soványak , nehézkes , ügyetlen mozdulatuak , különben engedelmesek és hamar tanúinak, de ezek igénylik leginkább a gyöngéd és türelmes bánást és idomítást, mert durva kéz alatt igen ellenszegülőkké s daczosakká lesznek. A búkóros lovak vannak leginkább bél- és gyomorbetegségeknek alávetve, miért is sokkal inkább hámba , mint nyereg alá valók. A lomhák és közönyösek mind a három nemben , de mégis leggyakrabban a csődörök és heréltek között találkoznak s jobban használhatók teliervontatásra, mint nyereg alá, mert idomításuk , minthogy többnyire érzéktelenek, módnélküli nehézkességük és kövérségük miatt gyorsan mozogni és futni nem képesek — sokáig tart és a kivánt eredményre soha sem vezet. Többnyire poczakosak, igen sokat de lassan esznek, keveset isznak, szőrük mindig finom , fényes és sima , mit a bőrnek zsirossága okoz; patáik azonban nagyon lágyak, valamint izmaik is gyöngék. Magam még egy ötödik hangulatnemet is tapasztaltam, mellyet együgyünek akarok nevezni; ez némileg az első kettőnek vegyüléke, de minthogy az illy ló gyakran húskomoly, söt tunya is : nem lehet azt vérmes-epésnek mondani. E lovak vagy mindenben kapkodók és habozok, vagy épen semmit sem tesznek és értenek s szlinteleni kedélyállapotuk hasonló a kanczákéhoz mikor sárlanak. A valóban nemes lovak mindig vérmesepések s többszörös tapasztalatok nyomán biztosan állíttó : hogy tökéletes hátaslóvá csak az lehet, mellyben e kétféle hangulat összevegyül. E kedélyállapotukat változtatni nem lehet; s ha az embernek kedélyét nevelés, társalgás, a léleknek átaláni müvelése, változó életviszonyok, sorscsapások s több eféle átalakíthatják is : ez átalakulás a legtöbb esetben csak felületes, ha pedig csakugyan valódi és gyökeres, akkor az ember azon szellemi erejének müve, mellyel ő testét legyőzheti ; a lónak azonban e szellemi ereje nincs s ennél a legügyesebb idomítás és legészszerübb bánlás sem képes elérni azt, mit az embernél önerő és saját akarat véghez vihet. Némileg és pillanatra némelly hangulat ugyan a lóban is változtatható, például, lomha lovat tűzbe hozhatja a sarkantyú, tüzeset lomhává, közönyössé teheti a fáradtság; de ez átalakulás nem szervezeti, nem gyökeres s így csak pillanatnyi, ideig — óráig tartó. Búskóros lovat azonban soha sem sikerül csak pillanatra is hangulatából kivetkeztetni, valamint epéset sem, mellyek közül egynél mindazáltal azt tapasztaltam : hogy hosszas betegség után