Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-10-20 / 29. szám

473 ezt valami stirü bokor közelében teszik le, melly bokorban lőfegyver van szilárdul megerősítve. E fegyvernek ravasza zsineg által összeköttetésbe van hozva a csalfalattal ; — a többi önkényt érthető. A kabylok e módon minden évben mintegy 6 párduczot ejtenek el. Ez minden esetre nagy különbséget tanúsít az e vidéki és az algériai párducz között, mert Bombonnel szerint ez utóbbi soha dögre, hanem mindig csak élö csalfalatra megy. A lóidomítás elein§zabátyai. (Vége.) Ezzel befejeztük az idomítás elemeit s előadván a legszükségesebbeket, ugy hisszük bebizonyítottuk azt is, hogy lehet, s uémi utmutatást adtunk a felett is, mikép kell az idomítás körül okoskodni, a rendelkezésünkre álló utakat módokat megválasztani, módosítani, alkalmazni s felhasználni czélunknak elérésére. Iveket és iveket lehetne még e tárgyról tele irni, de rövidség okáért még csak némelly átalános szabálynak s néhány észleletemnek elösorolására szorítkozom. Azt tapasztaltam, hogy lovak álmatlanság után mindig tanulékonyabbak s hajlitliatóbb akaratnak. E tüneményt sokszoros vizsgálat alávevém, a nélkül, hogy valaha tulajdonképeui okát felfedezhettem volna s annál sajátságosabbnak tetszik azelöttem, mert nálunk embereknél épen az ellenkezőt találtam, mind anyagi, mind szellemi lényünk tekintetében. Álmatlanság után testünk törődött, tunya ; érzékeink ingerültebbek s ezért nem olly tisztán , hanem felfokozott mérvben fogadnak minden benyomást, miért gondolatink, szavaink, cselekedetink miud ez ingerültségnek bélyegét viselik ; s ha testünk szervei aléltaknak mutatkoznak is : a legcsekélyebb külső befolyás — legyen az szellemi vagy anyagi — azokat ismét túlzott tevékenységbe hozza. Egészen másként van ez a lónál, mert itt alélt érzékeket álmatlanság— ha nem jár együtt fáradtsággal — ingerel, fogékonyakat tompít s így a középminöséget idézi elő, melly hangulatban a ló mindent jobban megért s engedelmesebben követ. A lovak hangulatát ép ugy mint az emberét, négyfélére lehet osztani éspedig: eleven vagy vérmes (sangvinicus), epés; búskóros; végre közönyös, lomha vagy hidegvérű hangulatra. Az első osztályhoz tartozók többnyire az úgynevezett madárhusuak; (kanczák és csödörök; heréltek ritkán) ezek ügyes és türelmes idomár alatt hamar és örömest tanulnak, de szelességiik miatt nem igen válnak tökéletes paripákká; érzékeny szájuak, sarkantyút nem tűrnek; nagyobbára jó futók, jeles ugrók, szeretnek ragadni, de ezt, valamint egyéb csintalanságaikat is, csak szélességből s pajzánságból teszik; hamar, de keveset eszűek, nagyon izzadnak s azért sokat isznak ; ritkán rúgnak vagy harapnak , mert inkább szeretnek játszadozni, sem hogy ellenségeskednének; ijedősek s képzelt veszélyben félnek, de jobbára csak negédes színlésböl, mert valódi veszélyben bátrak s utolsó lebelletükig hívek maradnak. Talán előítélet vagy balvélemény, de én úgy hiszem, hogy a világos pejek között találtam legtöbb illyent.