Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-10-20 / 29. szám

469 időközönkint a kerülőnek — kinek nyakveszélyeztető feladata lóháton a falka után járni — kürtje szintén beleszól. A falka csaholásából s a kürtnek hangjából ki lehet ismerni az irányt, mellyet az üldözött vad követ. Minden kürthangnak különös értelme van s az majd távolabb, majd közelebb hangzik. Végre durran a puska, egy, kettő, három, néha egész sortűz; szól a vadász jelszó : h a f 1 i k — őz ; vagy h a f u 1 — róka; gyakorta csak hal asz — nyúl, de legritkábban h a 1 a n g — jávorszarvas. Rögtön ismét megszólalnak a kiirtok, hosszúra húzott hangokban s mindig távolabb. Ez azt jelenti, hogy a vad kitört s menekül. Gyorsan mint a nyil, lóra pattannak az elállított vadászok s neki iramodván, a kürt csalogató hivását s az ebek ugatását követve: árkon , bokron, vizén és mocsáron keresztül rontanak moudhatlan gyorsasággal. Sokszor a legsebesebb száguldásban, ha valami mocsár következik, leugrik a vadász lováról, nehogy azaz ingoványban elsiippedjen s csak túlnan ugrik ismét nyergébe, hol a hü paripa őt bevárja, hogy fejét a ló nyakára fektetve, megint tovább rohanhasson a mindig sűrűbb és sűrűbb ágak között. Ismét riad a kürt, a vad meg van terelve s újra visszatér. Alig vész el hangja s már a vadászok mind a földön állnak megint, bokrok és fák mögött; lovaikat pedig az ágakhoz kötötték. Az ugatás mindig közelebb jő , a csövek durrannak s minden lövés után h ehehe! haltoot! kiáltással, mint gúnykaczajjal jelenti az illető vadász, hogy lövése talált. Végre valamennyi kürt egyszerre megszólal, az ebeket, ismét pórázra fűzik, az eltévedt vadászok megtérnek s mindnyájan a zsákmány körül gyűlnek össze. Ezután újra kezdődik a zaj, a régi tüz njra fellobban, a szenvedély újra feléled. Egész napon át szól a kürt, durrog a puska, hangzik az ebcsaholás szerte a százados erdők egyik végétől a másikig; míg este a vadászok a legközelebbiuri lakba térnek be meghálásra, honnét más nap ismét szaporodott sereggel indáinak tova. Ez ama híres úgynevezett repülő vadászat, mellyre minden kurlandi nemes fel van jogosítva s illyenkor mehet végig kíséretével ez egész országon, vadászhat apró és fővadra, sőt még a korona jószágaiban is, a nélkül, hogy valaki útját álláná. Télen leginkább csak hajtókkal vadásznak s az illy vadászatot a birtokosnak csupán saját területén szabad gyakorolnia. Hajtókul, kiket itt j u c h z e r - eknek hívnak, a jobbágyok kötelesek gyermekeiket a vadászó uraság kívánatára kiállítani s ezekkel csupán farkasokra, hiúzokra és jávorokra vadásznak. Mikor aztán a számtalan tó s patak be van fagyva s a hó fél ölnyi magasságra növekedett : akkor a néhány nemes, ki a téli idényre nem ment be Mitauba, a kényelmes szánuton, egy lovas talyigáján, önmaga hajtván lovát, egyik a másikhoz megy, ellátva puskával, lőporral s ólommal egész egy hétre. A mint a vendég megérkezik, az előzékeny háziúr azonnal kiküld valakit az erdőbe, mellynek többnyire közepe táján, magános házban lakik a vadőr (Buschwächter). Ez tudósítva levén a vendég érkezte felöl, azonnal megkezdi körútját s körüljárja az erdő pagonyait, vizsgálódván a csapa után, váljon azokba ment-e